HU/SB 1.1.14
14. VERS
- āpannaḥ saṁsṛtiṁ ghorāṁ
- yan-nāma vivaśo gṛṇan
- tataḥ sadyo vimucyeta
- yad bibheti svayaṁ bhayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āpannaḥ—belebonyolódva; saṁsṛtim—a születés és halál csapdájába; ghorām—túlságosan bonyolult; yat—ami; nāma—az abszolút név; vivaśaḥ—nem tudatosan; gṛṇan—vibrálva; tataḥ—abból; sadyaḥ—egyszerre; vimucyeta—szabadulást nyer; yat—amelyik; bibheti—fél; svayam—személyesen; bhayam—maga a félelem.
FORDÍTÁS
A születés és halál szövevényes hálójába bonyolódott élőlények azonnal megszabadulhatnak, ha — akár tudatlanul is — éneklik Kṛṣṇa szent nevét, amelytől maga a félelem is retteg.
MAGYARÁZAT
Vāsudeva, vagyis az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Abszolút Személyisége mindennek a legfelsőbb irányítója. Nincs senki a teremtésben, aki ne félne a Mindenható dühétől. Az Istenség Személyisége hatalmas asurákat pusztított el — Rāvanát, Hiraṇyakaśiput, Kaṁsát és másokat, akik rettentő hatalommal rendelkeztek, s a mindenható Vāsudeva a Maga erejével hatalmazta fel saját nevét. Minden Vele van kapcsolatban, s mindennek Benne rejlik az azonossága. E versben az áll, hogy Kṛṣṇa nevétől még maga a megtestesült félelem is retteg. Ez azt mutatja, hogy Kṛṣṇa neve nem különbözik Kṛṣṇától, és éppolyan hatalommal rendelkezik, mint az Úr Kṛṣṇa Maga. Semmi különbség nincs közöttük. Ezért bárki élhet az Úr Śrī Kṛṣṇa szent nevei nyújtotta lehetőséggel, még a legnagyobb veszedelem közepette is. Kṛṣṇa transzcendentális neve még akkor is segíthet megszabadulni a születés és halál csapdájából, ha valaki csupán a körülmények kényszerítő hatására vagy nem tudatosan mondja ki.