HU/SB 3.26.30
30. VERS
- saṁśayo ’tha viparyāso
- niścayaḥ smṛtir eva ca
- svāpa ity ucyate buddher
- lakṣaṇaṁ vṛttitaḥ pṛthak
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saṁśayaḥ—kétség; atha—akkor; viparyāsaḥ—téves felfogás; niścayaḥ—helyes felfogás; smṛtiḥ—memória; eva—szintén; ca—és; svāpaḥ—alvás; iti—így; ucyate—mondják; buddheḥ—az intelligenciának; lakṣaṇam—jellemzők; vṛttitaḥ—funkcióik által; pṛthak—különféle.
FORDÍTÁS
Az intelligencia megkülönböztető jegyeinek a kétséget, a téves felfogást, a helyes észlelést, a memóriát és az alvást tekintik, melyeket különféle funkcióik határoznak meg.
MAGYARÁZAT
A kétség az intelligencia egyik fontos funkciója — vakon elfogadni valamit nem vall intelligenciára. A saṁśaya szó éppen ezért nagyon fontos: ahhoz, hogy fejlesszük az intelligenciát, kezdetben az emberben kétségeknek kell felmerülniük. Kétkedni azonban abban az esetben, ha az információt a helyes forrásból kapjuk, nem túl szerencsés. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy a hiteles tekintély szavainak kétségbe vonása mindent elpusztít.
Patañjali yoga-rendszere kimondja: pramāṇa-viparyaya-vikalpa-nidra-smṛtyaḥ. Az ember csakis az intelligencia segítségével értheti meg a dolgokat úgy, ahogyan vannak; egyedül az intelligenciájával értheti meg, hogy a teste ő-e vagy sem. A kutatás, amelyet annak érdekében folytatunk, hogy meghatározzuk, az ember lelki vagy anyagi azonosság-e, kételkedéssel kezdődik. Ha valaki képes arra, hogy analizálja valós helyzetét, rájön, hogy a test valójában nem ő. Ez a viparyāsa. Amikor felismerjük, hogy tévesen azonosítottuk magunkat, megérthetjük valódi kilétünket. A valódi megértést a vers niścayaḥnak nevezi, bizonyított tapasztalati tudásnak. Tapasztalatra épülő tudásra akkor lehet szert tenni, ha az ember megértette, mi a téves tudás. A tapasztalati, bizonyított tudás révén az ember megértheti, hogy ő nem test, hanem szellemi lélek.
A smṛti szó jelentése „memória”, a svāpa szóé pedig „alvás”. Az alvás szintén szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk az intelligencia megfelelő működését. Ha nem alszunk, az agy nem képes rendben működni. A Bhagavad-gītā kihangsúlyozza, hogy akik a mértékletességet szem előtt tartva alusznak, esznek és tesznek eleget a test egyéb követeléseinek, azok nagy sikert érhetnek el a yoga folyamatában. Ez az intelligencia analitikus tudományának néhány aspektusa, melyet Patañjali yoga-rendszere, valamint Kapiladeva sāṅkhya filozófiarendszere a Śrīmad-Bhāgavatamban egyaránt leírnak.