HU/SB 3.29.1-2
1-2. VERSEK
- devahūtir uvāca
- lakṣaṇaṁ mahad-ādīnāṁ
- prakṛteḥ puruṣasya ca
- svarūpaṁ lakṣyate ’mīṣāṁ
- yena tat-pāramārthikam
- yathā sāṅkhyeṣu kathitaṁ
- yan-mūlaṁ tat pracakṣate
- bhakti-yogasya me mārgaṁ
- brūhi vistaraśaḥ prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devahūtiḥ uvāca—Devahūti így szólt; lakṣaṇam—jellemzők; mahat-ādīnām—a mahat-tattvának stb.; prakṛteḥ—az anyagi természetnek; puruṣasya—a léleknek; ca—és; svarūpam—a természet; lakṣyate—jellemzett; amīṣām—azoknak; yena—ami által; tat-pārama-arthikam—azok valódi természete; yathā—mint; sāṅkhyeṣu—a sāṅkhya filozófiában; kathitam—elmagyarázva; yat—amelynek; mūlam—végső célt; tat—az; pracakṣate—úgy hívják; bhakti-yogasya—az odaadó szolgálatnak; me—nekem; mārgam—az ösvényt; brūhi—kérlek, magyarázd el; vistaraśaḥ—részletesen; prabho—kedves Uram, Kapila.
FORDÍTÁS
Devahūti így szólt: Kedves Uram! A sāṅkhya filozófiarendszer alapján tudományos részletességgel leírtad az anyagi természet egészének jellemzőit és a szellem tulajdonságait. Most arra kérlek, beszélj az odaadó szolgálat útjáról, amely minden filozófiai rendszer végső célja!
MAGYARÁZAT
Ez a huszonkilencedik fejezet az odaadó szolgálat dicsőségét magyarázza el részletesen, valamint azt is leírja, milyen hatással van az idő a feltételekhez kötött lélekre. Az idő befolyásának részletes leírása azt a célt szolgálja, hogy a feltételekhez kötött lélek felhagyjon anyagi tevékenységével, ami nem más, mint puszta idővesztegetés. Az előző fejezet az anyagi természetet, a lelket és a Legfelsőbb Urat, vagyis a Felsőlelket tanulmányozta analitikusan, ez a fejezet pedig a bhakti-yoga, vagyis az odaadó szolgálat elveit, az élőlények és az Istenség Személyisége közötti örök kapcsolatban végzett cselekedeteket magyarázza el.
A bhakti-yoga, az odaadó szolgálat minden filozófiai rendszer alapelve. Az a filozófia, amelynek célja nem az Úr odaadó szolgálata, egyszerűen csak elmebeli spekulációnak számít. Természetesen azonban filozófiai alap nélkül a bhakti-yoga többé-kevésbé csak érzelem. Van az embereknek két típusa. Az egyik azt gondolja magáról, hogy fejlett intellektussal rendelkezik, s így csak spekulál és meditál, a másik pedig szentimentális, és állításainak nincs filozófiai alapja. Egyikük sem érheti el az élet legfőbb célját — vagy ha mégis, akkor csak hosszú-hosszú évek után. A védikus irodalom kijelenti: három összetevő van — a Legfelsőbb Úr, az élőlény, valamint kettőjük örök kapcsolata —, az élet célja pedig az, hogy kövessük a bhakti, vagyis az odaadó szolgálat elveit, és végül mint az Úr örök szolgái, teljes odaadásban és szeretetben eljussunk a Legfelsőbb Úr bolygójára.
A sāṅkhya filozófia minden létező dolog analitikus tanulmányozása. Az embernek mindent annak természete és jellemzői vizsgálata alapján kell megértenie. Ezt nevezik tudásszerzésnek. Nem szabad azonban pusztán a tudásra szert tennünk az élet céljának, a tudásszerzés alapvető elvének, a bhakti-yogának az elérése nélkül. Ha nem törődünk a bhakti-yogával, és csupán a dolgok természetének, eredeti valójának analitikus tanulmányozásában mélyedünk el, annak gyakorlatilag semmi eredménye nem lesz. A Bhāgavatam kijelenti, hogy az efféle elfoglaltság ahhoz hasonlítható, mint amikor az üres rizskalászt csépeljük. Mi haszna az üres rizskalászt csépelni, ha rizsszem már nincs benne? Az anyagi természet, az élőlény és a Felsőlélek tudományos vizsgálatával az embernek meg kell értenie az Úr odaadó szolgálatának alapelvét.