HU/SB 3.30.21

Revision as of 08:43, 13 March 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

tayor nirbhinna-hṛdayas
tarjanair jāta-vepathuḥ
pathi śvabhir bhakṣyamāṇa
ārto ’ghaṁ svam anusmaran


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tayoḥ—a yamadūtáknak; nirbhinna—törött; hṛdayaḥ—szíve; tarjanaiḥ—az ijesztéssel; jāta—felébredt; vepathuḥ—remegve; pathi—az úton; śvabhiḥ—kutyák által; bhakṣyamāṇaḥ—harapva; ārtaḥ—szenvedve; agham—bűnök; svam—övé; anusmaran—emlékezve.


FORDÍTÁS

Miközben Yamarāja emberei magukkal viszik, teljesen megrendül, s remeg kezeik között. Az úton tovahaladva kutyák harapják meg, s visszaemlékezik életének bűnös tetteire. Ily módon rettentő szenvedést kell elviselnie.


MAGYARÁZAT

Ebből a versből kiderül, hogy miközben a Yamarāja emberei által elfogott bűnös erről a bolygóról Yamarāja bolygója felé tart, kutyákkal találkozik, akik ugatnak rá és megharapják, hogy emlékeztessék őt bűnös, érzékkielégítő tetteire. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy az ember szinte megvakul, s elveszti a józan eszét, amikor az érzékkielégítés vágya hajtja. Mindenről megfeledkezik. Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ. Amikor az ember túlságosan vonzódik az érzékkielégítéshez, elveszti minden intelligenciáját, és elfelejti, hogy el kell szenvednie a következményeket is. Itt a Yamarāja szolgálatában álló kutyák adják meg neki a lehetőséget, hogy számot vethessen érzékkielégítő tetteivel. Miközben durva anyagi testünkben élünk, napjainkban még az állam rendje is az efféle érzékkielégítő cselekedetekre biztat. Szerte a világon minden állam kormánya bátorítja e tetteket a születésszabályozás formájában. A nőknek tablettákat adnak, és minden további nélkül elmehetnek a klinikai rendelőkbe, hogy ott hozzásegítsék őket az abortuszhoz. Ez az eredménye az érzékkielégítésnek. Valójában a szexuális élet célja a jó gyermek nemzése, de mivel az emberek nem képesek uralkodni az érzékeik fölött, és nincsen olyan intézmény, ahol megtanítanák őket arra, hogyan szabályozzák érzékeiket, szerencsétlenségükre áldozatul esnek az érzékkielégítés bűnének, s haláluk után    —    ahogyan arról a Śrīmad-Bhāgavatam ezen oldalain olvashatunk    —    elnyerik büntetésüket.