HU/SB 3.30.22
Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - HARMINCADIK FEJEZET: Az Úr Kapila tanítása a kedvezőtlen gyümölcsöző tettekről
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
22. VERS
- kṣut-tṛṭ-parīto ’rka-davānalānilaiḥ
- santapyamānaḥ pathi tapta-vāluke
- kṛcchreṇa pṛṣṭhe kaśayā ca tāḍitaś
- calaty aśakto ’pi nirāśramodake
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣut-tṛṭ—éhséggel és szomjúsággal; parītaḥ—sújtva; arka—nap; dava-anala—erdőtüzek; anilaiḥ—a szelek által; santapyamānaḥ—perzselve; pathi—az úton; tapta-vāluke—forró homokból; kṛcchreṇa—fájdalmasan; pṛṣṭhe—a háton; kaśayā—egy ostorral; ca—és; tāḍitaḥ—ütve; calati—mozdul; aśaktaḥ—képtelen; api—bár; nirāśrama-udake—menedék vagy víz nélkül.
FORDÍTÁS
A bűnösnek a perzselő napon forró homokkal borított utakon kell haladnia, melyeket két oldalról lángoló erdők szegélyeznek. Őrei ostorral verik a hátát, mert már járni is képtelen. Éhség és szomjúság kínozza, de szerencsétlenségére nincs ivóvíz, nincs menedék, és nincs hely, ahol megpihenhetne az úton.