HU/SB 3.10.12
12. VERS
- viśvaṁ vai brahma-tan-mātraṁ
- saṁsthitaṁ viṣṇu-māyayā
- īśvareṇa paricchinnaṁ
- kālenāvyakta-mūrtinā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viśvam–az anyagi, érzékelhető világ; vai–bizonyára; brahma–a Legfelsőbb; tat-mātram–ugyanaz, mint; saṁsthitam–elhelyezkedett; viṣṇu-māyayā–Viṣṇu energiája által; īśvareṇa–az Istenség Személyisége által; paricchinnam–különálló; kālena–az örök idő által; avyakta–megnyilvánulatlan; mūrtinā–egy ilyen forma által.
FORDÍTÁS
Ez a kozmikus megnyilvánulás, mint anyagi energia különül el a Legfelsőbb Úrtól a kāla révén, mely az Úr megnyilvánulatlan, személytelen formája. Az Úr objektív megnyilvánulása ez, amely Viṣṇu ugyanezen anyagi energiájának hatása alatt áll.
MAGYARÁZAT
Ahogy azt korábban Nārada elmondta Vyāsadevának (SB 1.5.20), idaṁ hi viśvaṁ bhagavān ivetaraḥ: ez a megnyilvánult világ maga az Istenség Személyisége, de úgy tűnik, mintha az Úron túl vagy mellette létezne. Mindez amiatt tűnik így, hogy a kāla elkülöníti az anyagi világot az Úrtól. Olyan ez, mint valakinek a hangja a magnetofonszalagon, aki most elkülönült a hangtól. Ahogy a hangszalag tartalmazza a felvételt, úgy helyezkedik el az egész kozmikus megnyilvánulás is az anyagi energián, s a kālának köszönhetően különállónak tűnik. Az anyagi megnyilvánulás ezért a Legfelsőbb Úr objektív megnyilvánulása, mely személytelen arculatát mutatja meg, amelyet az imperszonalista filozófusok annyira csodálnak.