HU/SB 4.23.27
27. VERS
- teṣāṁ durāpaṁ kiṁ tv anyan
- martyānāṁ bhagavat-padam
- bhuvi lolāyuṣo ye vai
- naiṣkarmyaṁ sādhayanty uta
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
teṣām—nekik; durāpam—nehéz elérni; kim—mi; tu—de; anyat—bármi más; martyānām—az emberi lényeknek; bhagavat-padam—Isten királysága; bhuvi—a világon; lola—csapongó; āyuṣaḥ—élettartam; ye—azok; vai—bizonyára; naiṣkarmyam—a felszabadulás útja; sādhayanti—végez; uta—pontosan.
FORDÍTÁS
Ebben az anyagi világban minden emberi lény rövid ideig él, ám azok, akik odaadó szolgálatot végeznek, hazatérnek, vissza Istenhez, mert valójában a felszabadulás útját járják. Az ő számukra semmi sem elérhetetlen.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 9.33) az Úr Kṛṣṇa azt mondja: anityam asukhaṁ lokam imaṁ prāpya bhajasva mām. Kijelenti, hogy ez az anyagi világ szenvedéssel teli (asukham), és ugyanakkor nagyon változó (anityam). Azt egyetlen dolgunk ezért, hogy odaadó szolgálatot végezzünk. Ez a legnemesebb cél, amely felé az emberi életet vezetni lehet. Azok a bhakták, akik állandóan az Úr lótuszlábának szolgálatába merülnek, nemcsak minden anyagi, hanem minden lelki áldást is megkapnak, mert életük végén hazatérnek, vissza Istenhez. A végső célt, ahová igyekeznek, ez a vers bhagavat-padam nevezi. A padam lakhelyet jelent, a bhagavat pedig az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A bhakták célállomása az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hajléka.
Ebben a versben fontos a naiṣkarmyam szó is, aminek a jelentése: „transzcendentális tudás”. Az ember nem tökéletes addig, amíg el nem jut a transzcendentális tudás szintjére, és odaadó szolgálatát nem ajánlja az Úrnak. Az élőlény általában életről életre a jñāna, a yoga és a karma folyamatait gyakorolja, mielőtt esélyt kap arra, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezhessen az Úrnak. Ezt az esélyt egy tiszta bhakta kegyéből kapja meg, s egyedül így lehetséges, hogy valóban felszabaduljon. Történetünkben a félistenek feleségei bánkódtak, mert noha megkapták a lehetőséget, hogy egy felsőbb bolygórendszeren szülessenek meg, ahol évmilliókig élhetnek, s minden anyagi kényelemben részük lehet, nem voltak olyan szerencsések, mint Pṛthu Mahārāja és felesége, akik igazság szerint felülmúlták őket. Más szóval Pṛthu Mahārāja és felesége nem sokra becsülték a felsőbb bolygórendszereket vagy akár Brahmalokát, mert az a helyzet, amelyet elértek, egyedülálló volt. A Bhagavad-gītāban (BG 8.16) az Úr megerősíti: ā-brahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino ’rjuna. „Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr.” Még ha valaki el is jut a legfelsőbb bolygóra, Brahmalokára, akkor is vissza kell térnie a születés és a halál, a szenvedés földjére. A Bhagavad-gītā kilencedik fejezetében (BG 9.21) az Úr Kṛṣṇa kijelenti:
- te taṁ bhuktvā svarga-lokaṁ viśālaṁ
- kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti
„A mennyei érzéki örömök élvezete után ismét visszatérnek a halandók e bolygójára.” Miután jámbor cselekedeteinek gyümölcse elfogyott, az élőlénynek újra az alsóbb bolygórendszerekbe kell jönnie, s ezzel jámbor tetteinek egy újabb fejezete kezdődik el. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.5.12) ezért így ír: naiṣkarmyam apy acyuta-bhāva-varjitam. „A felszabaduláshoz vezető út a legkevésbé sem biztonságos, ha valaki nem nyeri el az Úr odaadó szolgálatát.” Még aki bejut a személytelen brahmajyotiba, annak is minden esélye megvan arra, hogy leessen ebbe az anyagi világba. Ha a brahmajyotiból is vissza lehet esni, ami túl van az anyagi világ felső bolygórendszerein, akkor mit mondhatunk a közönséges yogīkról és karmīkról, akik csak a felsőbb anyagi bolygókra juthatnak el? A felsőbb bolygórendszerek népének feleségei tehát nem becsülték sokra a karma, a jñāna és a yoga eredményeit.