HU/SB 4.28.2

Revision as of 20:48, 28 April 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

ta ekadā tu rabhasā
purañjana-purīṁ nṛpa
rurudhur bhauma-bhogāḍhyāṁ
jarat-pannaga-pālitām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

te—ők; ekadā—egyszer; tu—akkor; rabhasā—nagy erővel; purañjana-purīm—Purañjana városát; nṛpa—ó, király; rurudhuḥ—körülvették; bhauma-bhoga-āḍhyām—tele érzéki élvezettel; jarat—öreg; pannaga—a kígyó által; pālitām—védelmezett.


FORDÍTÁS

Egyszer a veszedelmes katonák hatalmas erővel Purañjana városára támadtak. Noha a város tele volt számtalan lehetőséggel az érzékkielégítésre, az öreg kígyó védelmezte.


MAGYARÁZAT

Az ember teste az érzékkielégítés során nap mint nap egyre gyengébb és gyengébb lesz, míg végül az életerő olyannyira kimerül, a vers egy gyönge kígyóhoz hasonlítja. Az életerőt már korábban is egy kígyóhoz hasonlítottuk. Amikor a testben lévő életerő elgyengül, a test maga is gyenge lesz. Ekkor a halál tünetei    —    vagyis Yamarāja, a halál felügyelője veszedelmes katonái    —    nagyon komolyan támadásba lendülnek. A védikus rendszer szerint az embernek azelőtt, mielőtt eljutna erre a szintre, el kell hagynia az otthonát, és a sannyāsa rendbe kell lépnie, hogy élete hátralévő részében Isten üzenetét prédikálja. Ha azonban csak otthon ül, és szeretett felesége és gyermekei kiszolgálják, akkor egész biztos, hogy az érzékkielégítés következtében egyre gyengébb lesz, s amikor végül érte jön a halál, lelki értékek nélkül hagyja el a testét. Manapság még a család legöregebb tagja sem hagyja el az otthonát, mert vonzódik a feleségéhez, a gyerekekhez, a pénzhez, a pompához, a lakáshoz stb. Így aztán élete végén azon aggódik csupán, ki fogja megvédeni a feleségét, és hogy fogja bírni a felesége a vállára nehezedő nagy családi felelősséget. Az emberek általában a feleségükre gondolnak a haláluk előtt. A Bhagavad-gītā (BG 8.6) szerint:

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.”

Élete végén az ember arra gondol, amit egész életében csinált, így e gondolatok és vágyak szerint kap új testet (dehāntara). Aki túlságosan ragaszkodik a családi élethez, az természetes módon szeretett feleségére gondol az élete végén. Következő életében ezért női testbe kerül, s emellett jámbor vagy bűnös tettei eredményeit is megkapja. Ez a fejezet részletesen leírja, hogyan kapott Purañjana király női testet.