HU/SB 4.28.7

Revision as of 21:00, 28 April 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

viśīrṇāṁ sva-purīṁ vīkṣya
pratikūlān anādṛtān
putrān pautrānugāmātyāñ
jāyāṁ ca gata-sauhṛdām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

viśīrṇām—szétszóródott; sva-purīm—saját városa; vīkṣya—látva; pratikūlān—szembenálló erők; anādṛtān—tiszteletlen lévén; putrān—fiak; pautra—unokák; anuga—szolgák; amātyān—miniszterek; jāyām—feleség; ca—és; gata-sauhṛdām—közömbös.


FORDÍTÁS

Purañjana király látta, hogy városában minden a feje tetején áll, és hogy fiai, unokái, szolgái és miniszterei lassan mind ellene fordulnak. Azt is észrevette, hogy felesége elhidegedett tőle és közömbössé vált.


MAGYARÁZAT

Amikor valaki magatehetetlenné válik, érzékei és a különféle szervei legyöngülnek, azaz nem állnak többé az irányítása alatt. Ekkor az érzékek és az érzéktárgyak lassan ellene fordulnak. Amikor valaki gyötrelmes állapotba kerül, még családjának tagjai    —    felesége, fiai és unokái    —    is tiszteletlenül bánnak vele. A ház ura nem parancsol többé nekik. Éppúgy, ahogy mi érzékkielégítésre akarjuk használni az érzékeinket, az érzékeknek cserében erőt kell kapniuk a testtől. A férfi az élvezet érdekében tartja el családját, és ugyanígy a családtagok is élvezetet követelnek a családfőtől. Ha nem kapnak tőle elég pénzt, nem törődnek többé vele, és nem teljesítik parancsait vagy vágyait. Mindez azért van így, mert az ember kṛpaṇa (fösvény). A hatodik versben szereplő kṛpaṇa szó a brāhmaṇa szó ellentéte. Az emberi létformában brāhmaṇává kell válnunk, ami azt jelenti, hogy meg kell értenünk az Abszolút Igazság, a Brahman helyzetét, aztán pedig vaiṣṇavaként hozzá kell látnunk a szolgálatához. Az emberi létformában megkapjuk ezt a lehetőséget, de ha nem használjuk ki, akkor kṛpaṇa, fösvény válik belőlünk. Fösvény az, aki pénzt kap, ám nem költi el megfelelően. Ennek az emberi létformának kifejezetten az a célja, hogy megértsük a Brahmant, hogy brāhmaṇákká váljunk, de ha nem használjuk a megfelelő célra, akkor kṛpaṇák maradunk. A mindennapi életben láthatjuk, hogy akinek van pénze, de nem költi el, az fösvény marad, és sohasem boldog. Ehhez hasonlóan, ha az ember az érzékkielégítéssel elvesztegeti az intelligenciáját, akkor egész életére fösvény marad.