HU/SB 5.11.16
16. VERS
- na yāvad etan mana ātma-liṅgaṁ
- saṁsāra-tāpāvapanaṁ janasya
- yac choka-mohāmaya-rāga-lobha-
- vairānubandhaṁ mamatāṁ vidhatte
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; yāvat—amíg; etat—ez; manaḥ—elme; ātma-liṅgam—a lélek hamis megjelöléseként létezik; saṁsāra-tāpa—ennek az anyagi világnak a gyötrelmei; āvapanam—a növekvő terület; janasya—az élőlényé; yat—ami; śoka—bánat; moha—illúzió; āmaya—betegség; rāga—ragaszkodás; lobha—mohóság; vaira—ellenségeskedés; anubandham—a következménye; mamatām—birtoklásérzetet; vidhatte—ad.
FORDÍTÁS
A lélek megjelölése, az elme az oka minden megpróbáltatásnak az anyagi világban. Amíg a feltételekhez kötött élőlény nincs tisztában ezzel a ténnyel, addig el kell fogadnia az anyagi test gyötrelmes helyzetét, és újabb és újabb körülmények közé kerülve kell vándorolnia ebben az univerzumban. Az elmére hatással van a betegség, a bánat, az illúzió, a ragaszkodás, a mohóság és az ellenségeskedés, így az elme leköti az élőlényt, és a birtoklás hamis érzetét kelti az anyagi világban.
MAGYARÁZAT
Az elme okozza mind az anyagi lekötöttséget, mind a felszabadulást. A tisztátalan elme azt gondolja, „én ez a test vagyok”, a tiszta elme azonban tudja, hogy ő nem ez az anyagi test. Az elmét tekinthetjük tehát minden anyagi megjelölés forrásának. Amíg az élőlény nem szabadul meg az anyagi világhoz fűződő kapcsolatától és annak szennyeződéseitől, addig az elmét anyagi dolgok kötik le — születés, halál, betegség, illúzió, ragaszkodás, mohóság és ellenségeskedés. Az élőlény így feltételekhez van kötve, és szenvednie kell az anyagi gyötrelmektől.