HU/SB 5.25.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- tasya mūla-deśe triṁśad-yojana-sahasrāntara āste yā vai kalā bhagavatas tāmasī samākhyātānanta iti sātvatīyā draṣṭṛ-dṛśyayoḥ saṅkarṣaṇam aham ity abhimāna-lakṣaṇaṁ yaṁ saṅkarṣaṇam ity ācakṣate.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; tasya—a Pātāla bolygónak; mūla-deśe—az alja alatti területen; triṁśat—harminc; yojana—mértékegység, nyolc mérföld; sahasra-antare—ezer távolságában; āste—marad; yā—ami; vai—valójában; kalā—egy kiterjedés kiterjedése; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; tāmasī—a sötétséggel áll kapcsolatban; samākhyātā—hívják; anantaḥ—Ananta; iti—így; sātvatīyāḥ—a bhakták; draṣṭṛ-dṛśyayoḥ—az anyagnak és a szellemnek; saṅkarṣaṇam—az egyesítés; aham—én; iti—így; abhimāna—a felfogással saját magáról; lakṣaṇam—jellemzi; yam—aki; saṅkarṣaṇam—Saṅkarṣaṇa; iti—így; ācakṣate—a bölcs tudósok leírják.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt Parīkṣit Mahārājához: Kedves királyom! Körülbelül kétszáznegyvenezer mérföldre a Pātāla bolygó alatt él az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egy másik inkarnációja. Ő az Úr Viṣṇu kiterjedése, akit az Úr Anantának vagy az Úr Saṅkarṣaṇának neveznek. Helyzete mindig transzcendentális, mivel azonban az Úr Śiva, a tamo-guṇa, azaz a sötétség istensége imádja, néha tāmasīnak hívják. Az Úr Ananta a tudatlanság anyagi kötőerejének uralkodó Istensége és minden feltételekhez kötött lélek hamis egója. Amikor egy feltételekhez kötött élőlény azt gondolja, hogy „én vagyok az élvező és ez a világ arra van, hogy élvezzem”, ezt az életfelfogást Saṅkarṣaṇa hatására vallja. Az anyagi feltételekhez kötött lélek így azt gondolja, hogy ő a Legfelsőbb Úr.
MAGYARÁZAT
Van egy olyan csoport, akik nagyon hasonlítanak a māyāvādī filozófusokhoz, és akik az ahaṁ brahmāsmi és a so ’ham védikus mantrákat tévesen értelmezik. Szerintük e kifejezések azt jelentik, hogy „én vagyok a Legfelsőbb Brahman” és „azonos vagyok az Úrral”. Az efféle tévfelfogás, amikor az ember azt gondolja, hogy ő a legfelsőbb élvező, egyfajta illúzió. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 5.5.8) egy helyen leírja: janasya moho ’yam ahaṁ mameti. Ahogyan azt ez a vers elmagyarázta, e téves felfogás uralkodó Istensége az Úr Saṅkarṣaṇa. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 15.15) megerősíti:
- sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo
- mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca
„Én jelen vagyok mindenki szívében, és Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Az Úr Saṅkarṣaṇaként jelen van mindenki szívében, és amikor egy démon azt gondolja, hogy azonos a Legfelsőbb Úrral, az Úr ebben a sötétségben tartja őt. Noha ez a démonikus élőlény csupán jelentéktelen része a Legfelsőbb Úrnak, megfeledkezik valódi helyzetéről, és azt gondolja, hogy ő maga a Legfelsőbb Úr. Mivel ezt a feledékenységet Saṅkarṣaṇa okozza, néha tāmasīnak hívják. A tāmasī név nem utal arra, hogy teste anyagi. Mindig transzcendentális, de mivel Ő az Úr Śiva Felsőlelke, akinek a tamasra jellemző cselekedeteket kell végrehajtania, néha tāmasīnak hívják.