HU/SB 6.1.44
44. VERS
- sambhavanti hi bhadrāṇi
- viparītāni cānaghāḥ
- kāriṇāṁ guṇa-saṅgo ’sti
- dehavān na hy akarma-kṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sambhavanti—vannak; hi—valóban; bhadrāṇi—kedvező, jámbor cselekedetek; viparītāni—épp az ellenkezője (kedvezőtlen, bűnös cselekedetek); ca—szintén; anaghāḥ—ó, Vaikuṇṭha bűntelen lakói; kāriṇām—a gyümölcsöző munkát végzőknek; guṇa-saṅgaḥ—a természet három kötőerejének szennyeződése; asti—van; deha-vān—mindenki, aki ebbe az anyagi testbe került; na—nem; hi—valóban; akarma-kṛt—anélkül, hogy cselekedne.
FORDÍTÁS
Ó, Vaikuṇṭha lakói! Ti bűntelenek vagytok, de akik az anyagi világban élnek, azok mind karmīk, akár jámboran, akár bűnösen cselekszenek. Mindkét tettre hajlamosak, mert a természet három kötőereje beszennyezi őket, és ezek szerint kell cselekedniük. Aki anyagi testtel rendelkezik, nem maradhat tétlen, s aki az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt cselekszik, az elkerülhetetlenül bűnös tetteket követ el. Az anyagi világban ezért minden élőlény rászolgál a büntetésre.
MAGYARÁZAT
Az emberi lények és a nem emberi lények között az a különbség, hogy az embernek másokkal ellentétben a Védák utasításai szerint kell cselekednie. Sajnos azonban az emberek a saját fejük után mennek, anélkül, hogy hallgatnának a Védákra. Így aztán mindannyian követnek el bűnös tetteket, és megérdemlik a büntetést.