HU/SB 6.12.2
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
2. VERS
- tato yugāntāgni-kaṭhora-jihvam
- āvidhya śūlaṁ tarasāsurendraḥ
- kṣiptvā mahendrāya vinadya vīro
- hato ’si pāpeti ruṣā jagāda
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; yuga-anta-agni—mint a minden korszak végén lángoló tűz; kaṭhora—éles; jihvam—csúcsokkal; āvidhya—forgatva; śūlam—a háromágú szigonyt; tarasā—nagy erővel; asura-indraḥ—a démonok nagy hőse, Vṛtrāsura; kṣiptvā—dobta; mahā-indrāya—Indra király felé; vinadya—üvöltve; vīraḥ—a nagy hős (Vṛtrāsura); hataḥ—megölte; asi—te vagy; pāpa—ó, bűnös; iti—így; ruṣā—nagyon dühösen; jagāda—felkiáltott.
FORDÍTÁS
Ekkor Vṛtrāsura, a démonok nagy hőse megforgatta háromágú szigonyát, melynek hegye olyan volt, mint a korszak végén a lángoló tűz nyelvei. Hatalmas erővel, dühösen Indra felé hajította, s közben hangosan így üvöltött: „Ó, bűnös, most végzek veled!”