HU/SB 6.3.14-15
14-15. VERSEK
- ahaṁ mahendro nirṛtiḥ pracetāḥ
- somo ’gnir īśaḥ pavano viriñciḥ
- āditya-viśve vasavo ’tha sādhyā
- marud-gaṇā rudra-gaṇāḥ sasiddhāḥ
- anye ca ye viśva-sṛjo ’mareśā
- bhṛgv-ādayo ’spṛṣṭa-rajas-tamaskāḥ
- yasyehitaṁ na viduḥ spṛṣṭa-māyāḥ
- sattva-pradhānā api kiṁ tato ’nye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—én, Yamarāja; mahendraḥ—Indra, a mennyek királya; nirṛtiḥ—Nirṛti; pracetāḥ—Varuṇa, a vizek irányítója; somaḥ—a hold; agniḥ—a tűz; īśaḥ—az Úr Śiva; pavanaḥ—a levegő félistene; viriñciḥ—az Úr Brahmā; āditya—a nap; viśve—Viśvāsu; vasavaḥ—a nyolc Vasu; atha—szintén; sādhyāḥ—a félistenek; marut-gaṇāḥ—a szél urai; rudra-gaṇāḥ—az Úr Śiva kiterjedései; sa-siddhāḥ—Siddhaloka lakóival; anye—mások; ca—és; ye—aki; viśva-sṛjaḥ—Marīci és az univerzum ügyeinek többi teremtője; amara-īśāḥ—olyan félistenek, mint Bṛhaspati; bhṛgu-ādayaḥ—a Bhṛgu vezette nagy bölcsek; aspṛṣṭa—akik nem szennyeződtek be; rajaḥ-tamaskāḥ—az anyagi természet alacsonyabb kötőerői (a rajo-guṇa és a tamo-guṇa) által; yasya—akinek; īhitam—a cselekedeteit; na viduḥ—nem ismerik; spṛṣṭa-māyāḥ—akiket az illuzórikus energia megtéveszt; sattva-pradhānāḥ—főként a jóság kötőerejében; api—bár; kim—mit beszélve azokról; tataḥ—mint ők; anye—mások.
FORDÍTÁS
Én, Yamarāja; Indra, a mennyek királya; Nirṛti; Varuṇa; Candra, a holdisten; Agni; az Úr Śiva; Pavana; az Úr Brahmā; Sūrya, a napisten; Viśvāsu; a nyolc Vasu; a Sādhyák; a Marutok; a Rudrák; a siddhák; Marīci és a többi nagy ṛṣi, az univerzum bizonyos területeinek fenntartói; a legkiválóbb félistenek Bṛhaspatival az élükön; valamint a Bhṛgu vezette nagy bölcsek mindannyian kétségtelenül mentesek vagyunk a természet két alsóbbrendű anyagi kötőerejének hatásától, a szenvedélytől és a tudatlanságtól. Azonban annak ellenére, hogy a jóság kötőerejében vagyunk, nem érthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége cselekedeteit. Mit mondhatnánk akkor azokról, akik az illúzió hatása alatt csupán találgatásaikra hagyatkoznak, hogy megismerjék Istent?
MAGYARÁZAT
Az embereket és a többi élőlényt a kozmikus megnyilvánulásban a természet három kötőereje irányítja. Azok az élőlények, akik a természet alacsonyabb rendű kötőerői, a szenvedély és a tudatlanság irányítása alatt állnak, nem érthetik meg Istent. Még a jóság kötőerejében lévők, a versben említett sok-sok félisten és nagy ṛṣi sem foghatja fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének cselekedeteit. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy aki az Úr odaadó szolgálatát végzi, az fölötte áll minden anyagi kötőerőnek. Éppen ezért az Úr Maga mondja, hogy senki sem értheti meg Őt a bhaktákon kívül, akik transzcendentálisak, minden anyagi kötőerő fölött állnak (bhaktyā mām abhijānāti). Bhīṣmadeva így szólt Yudhiṣṭhira Mahārājához a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.9.16):
- na hy asya karhicid rājan
- pumān veda vidhitsitam
- yad-vijijñāsayā yuktā
- muhyanti kavayo ’pi hi
„Ó, király! Senki sem ismerheti az Úr [Śrī Kṛṣṇa] tervét. Még a nagy filozófusok is zavarba jönnek, amikor mélyrehatóan erről tudakozódnak.” Spekulatív tudással tehát senki sem értheti meg Istent, sőt, a spekuláció csak megzavarja az embert (muhyanti). Ezt Maga az Úr szintén megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 7.3):
- manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
- kaścid yatati siddhaye
- yatatām api siddhānāṁ
- kaścin māṁ vetti tattvataḥ
Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, és még a siddhák közül is, akik már elérték a tökéletességet, csupán az az egy értheti meg Kṛṣṇát, aki elfogadja a bhakti, az odaadó szolgálat folyamatát.