HU/SB 7.15.10
10. VERS
- dravya-yajñair yakṣyamāṇaṁ
- dṛṣṭvā bhūtāni bibhyati
- eṣa mākaruṇo hanyād
- ataj-jño hy asu-tṛp dhruvam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dravya-yajñaiḥ—állatokkal és más ehető dolgokkal; yakṣyamāṇam—azt, aki ilyen áldozatokat végez; dṛṣṭvā—látván; bhūtāni—az élőlények (az állatok); bibhyati—félnek; eṣaḥ—ez az ember (az áldozat végzője); mā—minket; akaruṇaḥ—aki embertelen és kegyetlen; hanyāt—meg fog ölni; a-tat-jñaḥ—végtelenül tudatlan; hi—valójában; asu-tṛp—akit nagyon elégedetté tesz, hogy másokat elpusztít; dhruvam—bizonyára.
FORDÍTÁS
Amikor a feláldozásra szánt állatok meglátják az áldozatot végző embert, rémület tölti el őket, s így gondolkodnak: „Ez a kegyetlen ember, aki most áldozatot hajt végre, nem tudja, mi az áldozat célja, s mivel nagy elégedettséget okoz neki, ha másokat megölhet, minden bizonnyal végezni fog velünk.”
MAGYARÁZAT
Szerte a világon szinte minden elfogadott vallás hajt végre állatáldozatokat a vallás nevében. Azt mondják, hogy amikor az Úr Jézus tizenkét éves volt, egyszer megdöbbenten látta, hogy a zsidók madarakat és más állatokat áldoznak a zsinagógákban, ezért megtagadta a zsidó vallást, s elkezdte a keresztény vallásrendszert, az Ótestamentum „Ne ölj!” parancsolatát követve. Manapság azonban nem csak áldozat ürügyén pusztítanak el állatokat. Amiatt, hogy egyre szaporodnak a vágóhidak, az állatölés rendkívüli méreteket öltött. Az állatok lemészárlása szörnyű dolog, akár a vallásra hivatkozva teszi az ember, akár azért, hogy megegye őket. Ez a vers elítéli az állatölést. Csak az képes állatokat áldozni, akár a vallás címszava alatt, akár a húsukért, aki kegyetlen.