HU/SB 7.15.20
20. VERS
- kāmasyāntaṁ hi kṣut-tṛḍbhyāṁ
- krodhasyaitat phalodayāt
- jano yāti na lobhasya
- jitvā bhuktvā diśo bhuvaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāmasya—az érzékek vagy a test sürgető szükségletei kielégítésének vágya; antam—vége; hi—valójában; kṣut-tṛḍbhyām—az által, aki nagyon éhes vagy szomjas; krodhasya—a dühnek; etat—ez; phala-udayāt—az erélyes szidás és annak visszahatása által; janaḥ—egy személy; yāti—átkel; na—nem; lobhasya—mohóság; jitvā—legyőzve; bhuktvā—élvezve; diśaḥ—minden irány; bhuvaḥ—a bolygónak.
FORDÍTÁS
Akit éhség és szomjúság kínoz, az minden bizonnyal eleget tehet a test erős vágyainak és követeléseinek, ha eszik. Éppen így ha valaki nagyon dühös, dühét a szidás és annak visszahatása lecsillapítja. De ami a mohóságot illeti, egy mohó ember győzelmet arathat szerte a világban, s a világon minden az övé lehet, hogy élvezhesse, mégsem lesz elégedett.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.37) elmondja, hogy a kéj, a düh és a mohóság az oka, hogy a feltételekhez kötött lélek az anyagi világ börtönében senyved. Kāma eṣa krodha eṣa rajo-guṇa-samudbhavaḥ. Ha az érzékkielégítésre irányuló erős, kéjes vágyak nem teljesülnek, az ember dühös lesz. Ez a düh lecsillapodhat, amikor valaki megszid egy ellenséget. Ha azonban erősödik a lobha, vagyis a mohóság, a legnagyobb ellenség, melyet a rajo-guṇa, a szenvedély kötőereje okoz, hogyan fejlődhetne az ember a Kṛṣṇa-tudatban?
Aki arra vágyik nagyon mohón, hogy erősítse a Kṛṣṇa-tudatát, az rendkívül nagy áldás. Tatra laulyam ekalaṁ mūla. Ez a lehető legjobb út.