HU/SB 8.3.29

Revision as of 08:46, 10 September 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

nāyaṁ veda svam ātmānaṁ
yac-chaktyāhaṁ-dhiyā hatam
taṁ duratyaya-māhātmyaṁ
bhagavantam ito ’smy aham


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; ayam—az emberek általában; veda—ismerik; svam—saját; ātmānam—azonosságot; yat-śaktyā—akinek hatására; aham—független vagyok; dhiyā—ez által az értelem által; hatam—legyőzve vagy befedve; tam—Neki; duratyaya—nehéz megérteni; māhātmyam—akinek dicsősége; bhagavantam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; itaḥ—menedéket kereső; asmi aham—én vagyok.


FORDÍTÁS

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akinek illuzórikus energiája úgy hat a jīvára, aki Isten szerves része, hogy a jīva a testi életfelfogás következtében megfeledkezik valódi kilétéről. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél keresek oltalmat, akinek dicsőségét rendkívül nehéz megérteni.


MAGYARÁZAT

Ahogy a Bhagavad-gītāban áll, minden élőlény    —    függetlenül attól, hogy ember, félisten, négylábú, madár, méhecske vagy valami más    —    az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerves része. Az Úr és az élőlény bensőséges viszonyban állnak egymással, mint apa és fia. Sajnos azonban amiatt, hogy kapcsolatba került az anyaggal, az élőlény megfeledkezik erről, és függetlenül, saját terveinek megfelelően akarja élvezni az anyagi világot. Ezt az illúziót (māyāt) rendkívül nehéz legyőzni. Māyā befedi az élőlényt, mert az élőlény meg akar feledkezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, és saját maga akarja megtervezni, hogyan élvezze ezt az anyagi világot. Amíg ez a szennyeződés megmarad, a feltételekhez kötött lélek képtelen megérteni valódi azonosságát, és örökké illúzióban él, élet élet után. Ato gṛha-kṣetra-sutāpta-vittair janasya moho ’yam ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Amíg az élőlényben nem gyullad világosság, hogy megérthesse valódi helyzetét, vonzódni fog az anyagi élethez, a házához, az országához vagy a szülőföldjéhez, a társadalomhoz, a fiaihoz, a családjához, a közösségéhez, a bankszámlájához stb., és mindezek által befedve továbbra is így gondolkodik: „Én ez a test vagyok, és minden, ami ezzel a testtel kapcsolatos, az enyém.” Ezen a materialista életfelfogáson rendkívül nehéz felülemelkedni, de aki meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, ahogyan Gajendra, az elefántok királya tette, az a Brahman-síkra emelkedve megvilágosodik.

brahma-bhūtaḥ prasannātmā
na śocati na kāṅkṣati
samaḥ sarveṣu bhūteṣu
mad-bhaktiṁ labhate parām

„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” (BG 18.54) Mivel a bhakta tökéletesen a Brahman-síkon áll, nem irigy egyetlen élőlényre sem (samaḥ sarveṣu bhūteṣu).