HU/SB 8.6.28
28. VERS
- dṛṣṭvārīn apy asaṁyattāñ
- jāta-kṣobhān sva-nāyakān
- nyaṣedhad daitya-rāṭ ślokyaḥ
- sandhi-vigraha-kālavit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dṛṣṭvā—megfigyelve; arīn—az ellenségeket; api—habár; asaṁyattān—anélkül hogy törekednének a harcra; jāta-kṣobhān—akik izgatottá váltak; sva-nāyakān—saját hadvezéreik és parancsnokaik; nyaṣedhat—megakadályozta; daitya-rāṭ—a Daityák uralkodója, Bali Mahārāja; ślokyaḥ—nagyon tiszteletreméltó és kiváló; sandhi—hogy egyezkedjenek; vigraha—valamint a harcért; kāla—az idő; vit—teljesen a tudatában.
FORDÍTÁS
Bali Mahārāja, a démonok híres királya jól tudta, mikor kell békét kötni és mikor kell harcolni. Így aztán annak ellenére, hogy parancsnokai és tábornokai nagy izgatottságukban meg akarták ölni a félisteneket, megtiltotta nekik, hogy végezzenek velük, mert látta, hogy a félistenek nem harcolni jöttek hozzá.
MAGYARÁZAT
A védikus illemszabályok meghagyják: gṛhe śatrum api prāptaṁ viśvastam akutobhayam. Ha ellenség látogat valaki házába, a házigazdának úgy kell fogadnia, hogy a vendég elfelejtse, hogy valaha is ellenségeskedés állt fenn közöttük. Bali Mahārāja jártas volt a békekötés és csatázás művészetében, így aztán meleg fogadtatásban részesítette a félisteneket, noha parancsnokai és tábornokai igencsak tűkön ültek. Ez a fajta bánásmód jellemezte még a Pāṇḍavák és a Kuruk közötti csatát is. Nappal a Pāṇḍavák és Kuruk minden erejüket bevetve harcoltak, s amikor a napnak vége volt, barátokként mentek egymás táborába, és barátokként fogadták egymást. Az ilyen baráti találkozások alkalmával bármit megadtak az ellenségnek, amit csak kívánt. Ez volt a szokás.