HU/SB 8.20.11
11. VERS
- yajanti yajñaṁ kratubhir yam ādṛtā
- bhavanta āmnāya-vidhāna-kovidāḥ
- sa eva viṣṇur varado ’stu vā paro
- dāsyāmy amuṣmai kṣitim īpsitāṁ mune
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yajanti—imádják; yajñam—aki az áldozat élvezője; kratubhiḥ—az áldozathoz szükséges különféle dolgokkal; yam—a Legfelsőbb Személynek; ādṛtāḥ—nagy tisztelettel; bhavantaḥ—mindannyiótok; āmnāya-vidhāna-kovidāḥ—az áldozatvégzés védikus elveit tökéletesen ismerő nagy szentek; saḥ—az; eva—valójában; viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; varadaḥ—akár kész áldásokat adni; astu—válik; vā—vagy; paraḥ—ellenségként érkezik; dāsyāmi—adni fogom; amuṣmai—Neki (az Úr Viṣṇunak, Vāmanadevának); kṣitim—a földrészt; īpsitām—amire vágyott; mune—ó, nagy bölcs.
FORDÍTÁS
Ó, nagy bölcs! A hozzád hasonló kiváló szentek, akik tökéletesen ismerik a rituális szertartások és yajñák végzésének védikus elveit, minden körülmények között az Úr Viṣṇut imádják. Így hát akár azért jött ide ugyanez az Úr Viṣṇu, hogy teljes áldásában részesítsen, akár azért, hogy megbüntessen mint ellenségét, engedelmeskednem kell parancsának, és habozás nélkül Neki kell adnom azt a darab földet, amit kért.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva kijelenti:
- ārādhanānāṁ sarveṣāṁ
- viṣṇor ārādhanaṁ param
- tasmāt parataraṁ devi
- tadīyānāṁ samarcanam
- (Padma Purāṇa)
Noha a Védák sok félisten imádatát javasolják, az Úr Viṣṇu a legfelsőbb személy, és az Ő imádata az élet végső célja. A varṇāśrama intézmény védikus elveinek az a célja, hogy a társadalmat olyan módon szervezzék meg, hogy az mindenkit felkészítsen az Úr Viṣṇu imádatára.
- varṇāśramācāravatā
- puruṣeṇa paraḥ pumān
- viṣṇur ārādhyate panthā
- nānyat tat-toṣa-kāraṇam
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut a varṇa és āśrama rendszerben az előírt kötelességek megfelelő végrehajtásával imádják. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét más módon nem tehetjük elégedetté.” (Viṣṇu Purāṇa 3.8.9) Végső soron mindenkinek az Úr Viṣṇut kell imádnia, és ennek érdekében a varṇāśrama rendszer a társadalmat brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, śūdrák, brahmacārīk, gṛhasthák, vānaprasthák és sannyāsīk csoportjaira osztja. Bali Mahārāját nagyapja, Prahlāda Mahārāja tökéletesen megtanította az odaadó szolgálatra, ezért tudta, hogyan cselekedjen. Soha, senki sem tudta félrevezetni, még egy olyan ember sem, akit a lelki tanítómesterének neveztek. Ez a teljes meghódolás jele. Bhaktivinoda Ṭhākura azt mondja:
- mārabi rākhabi — yo icchā tohārā
- nitya-dāsa-prati tuyā adhikārā
Amikor valaki meghódol az Úr Viṣṇunak, készen kell állnia arra, hogy minden körülmények között engedelmeskedjen az utasításainak, akár megöli őt az Úr, akár megvédelmezi. Az Úr Viṣṇut minden körülmények között imádnunk kell.