HU/SB 10.5.7
7. VERS
- gāvo vṛṣā vatsatarā
- haridrā-taila-rūṣitāḥ
- vicitra-dhātu-barhasrag-
- vastra-kāñcana-mālinaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gāvaḥ—a tehenek; vṛṣāḥ—a bikák; vatsatarāḥ—a borjak; haridrā—egy keverékkel, ami kurkumát tartalmazott; taila—és olajat; rūṣitāḥ—egész testüket bekenték; vicitra—feldíszítették különféle; dhātu—színes ásványokkal; barha-srak—pávatoll füzérek; vastra—ruhák; kāñcana—aranydíszek; mālinaḥ—virágfüzérekkel ékesítve.
FORDÍTÁS
A teheneket, a bikákat és a borjakat alaposan bekenték kurkumával kevert olajjal, melyhez különféle ásványokat adtak. Fejüket pávatollak díszítették, füzéreket viseltek, testüket pedig kelmék és aranydíszek borították.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Bhagavad-gītāban (BG 18.44) a következő utasítást adta: kṛṣi-go-rakṣya-vāṇijyaṁ vaiśya-karma svabhāva-jam. „A vaiśyák természetének megfelelő munka a földművelés, a tehénvédelem és a kereskedés.” Nanda Mahārāja a vaiśya közösséghez, a földművelő közösséghez tartozott. Ezek a versek elmondják, hogyan kell védelmezni a teheneket, és hogy milyen gazdag volt ez a közösség. Mi nehezen tudjuk elképzelni, hogy a tehenekkel, bikákkal és borjakkal ilyen szépen lehet törődni, s hogy ilyen szépen fel lehet őket díszíteni ruhákkal és értékes aranydíszekkel. Milyen boldogok lehettek! Ahogyan a Bhāgavatam egy másik helyen leírja, Yudhiṣṭhira Mahārāja idejében a tehenek olyan boldogok voltak, hogy tejükkel feláztatták a legelőket. Ez az indiai civilizáció. Mégis mennyire szenvednek az emberek ugyanezen a helyen, Indiában, Bhāratavarṣában, amiért feladták a védikus életmódot, s nem értik meg a Bhagavad-gītā tanításait!