HU/SB 10.8.5

Revision as of 07:52, 31 December 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


5. VERS

jyotiṣām ayanaṁ sākṣād
yat taj jñānam atīndriyam
praṇītaṁ bhavatā yena
pumān veda parāvaram


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

jyotiṣām—az asztrológia tudománya (az emberi társadalom kultúrájának más aspektusai mellett ott kell lennie a csillagászat tudományának is, különösen egy civilizált társadalomban); ayanam—a csillagok és bolygók mozgása az emberi társadalommal kapcsolatban; sākṣāt—közvetlenül; yat tat jñānam—ezt a tudományt; ati-indriyam—amit egy közönséges ember nem tud megérteni, mert meghaladja szemléletét; praṇītam bhavatā—te írtál egy tökéletes könyvet e tudásról; yena—ami által; pumān—bárki; veda—meg tudja érteni; para-avaram—a sors okát és hatását.


FORDÍTÁS

Ó, nagy szent! Összeállítottad az asztrológia tudományát, amelynek a segítségével az ember megértheti a múlt és a jelen láthatatlan eseményeit. E tudás révén bármilyen emberi lény megtudhatja, mit tett a múltban, s hogyan van ez hatással jelenlegi életére. Mindez ismert dolog számodra.


MAGYARÁZAT

Ez a vers meghatározza a „sors” szót. Azok az ostoba emberek, akik nem fogják fel az élet értelmét, olyanok, mint az állatok. Az állatok nem tudnak az életben a múltról, a jelenről és a jövőről, és nem is képesek megérteni. Egy emberi lény azonban, ha józan, képes rá. Éppen ezért ahogy a Bhagavad-gītā (BG 2.13) kijelenti: dhīras tatra na muhyati, a józan embert semmi sem zavarja meg. Az egyszerű igazság az, hogy habár az élet örök, ebben az anyagi világban az ember az egyik testből a másikba kerül. Az ostobák    —    különösen ebben a korban    —    nem értik ezt az egyszerű igazságot. Kṛṣṇa azt mondja:

dehino ’smin yathā dehe
kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
tathā dehāntara-prāptir
dhīras tatra na muhyati

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (BG 2.13) Kṛṣṇa, a legfőbb tekintély azt mondja, hogy a test változni fog. S amint a test változik, az ember tettei is megváltoznak. Ma egy emberi lény vagy egy nagy személyiség vagyok, de ha egy kicsit is megszegem a természet törvényeit, egy másfajta testet kell majd elfogadnom. Ma emberi lény vagyok, de holnap lehetek kutya, s akkor minden tettem, amit ebben az életemben végeztem, sikertelen volt. Ezt az egyszerű igazságot manapság az emberek ritkán értik meg, aki azonban dhīra, az képes rá. Azoknak, akik az anyagi élvezet kedvéért ebben az anyagi világban élnek, tudniuk kell, hogy mivel jelenlegi helyzetük nem tart örökké, vigyázniuk kell, mit tesznek. Ezt mondja Ṛṣabhadeva is. Na sādhu manye yata ātmano ’yam asann api kleśada āsa dehaḥ (SB 5.5.4). Noha ez a test ideiglenes, szenvednünk kell, amíg benne élünk. Akár rövid az életünk, akár hosszú, szenvednünk kell az anyagi élet háromféle gyötrelmétől. Éppen ezért minden úriembert, dhīrát kell, hogy érdekeljen a jyotiṣa, az asztrológia.

Nanda Mahārāja meg akarta ragadni az alkalmat, hogy Gargamuni ott volt nála, hiszen Gargamuni kiváló szaktekintélynek számított az asztrológia tudományában, amelynek a segítségével az ember képes látni a múlt, a jelen és a jövő láthatatlan eseményeit. Egy apának kötelessége, hogy megértse gyermekei asztrológiai helyzetét, s megtegyen mindent annak érdekében, hogy boldogok legyenek. Nanda Mahārāja kihasználta az alkalmat, hogy Gargamuni a vendége volt, s azt javasolta neki, készítse el két fia, Kṛṣṇa és Balarāma horoszkópját.