HU/SB 8.12.17
Śrīmad-Bhāgavatam - Nyolcadik Ének - TIZENKETTEDIK FEJEZET: A Mohinī-mūrti inkarnáció megtéveszti az Úr Śivát
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
17. VERS
- śrī-śuka uvāca
- iti bruvāṇo bhagavāṁs
- tatraivāntaradhīyata
- sarvataś cārayaṁś cakṣur
- bhava āste sahomayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; bruvāṇaḥ—miközben beszélt; bhagavān—az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tatra—ott; eva—azonnal; antaradhīyata—eltűnt az Úr Śiva és társai szeme elől; sarvataḥ—mindenhol; cārayan—mozgatva; cakṣuḥ—a szemek; bhavaḥ—az Úr Śiva; āste—maradt; saha-umayā—feleségével, Umāval.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, majd hirtelen eltűnt. Az Úr Śiva magára maradt Umāval, és fürkésző szemével körbenézve mindenhol az Urat kereste.