HU/SB 4.23.15
15. VERS
- utsarpayaṁs tu taṁ mūrdhni
- krameṇāveśya niḥspṛhaḥ
- vāyuṁ vāyau kṣitau kāyaṁ
- tejas tejasy ayūyujat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
utsarpayan—így helyezve; tu—de; tam—a levegőt; mūrdhni—a fejen; krameṇa—fokozatosan; āveśya—helyezve; niḥspṛhaḥ—minden anyagi vágytól mentesen; vāyum—a test levegő alkotta része; vāyau—az univerzumot borító teljes levegőben; kṣitau—a Föld teljes burkában; kāyam—ez az anyagi test; tejaḥ—a testben lévő tűz; tejasi—az anyagi burok teljes tüzébe; ayūyujat—kevert.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja az életlevegőjét fokozatosan felemelte a koponyáján lévő nyíláshoz, s ezzel elvesztette minden anyagi létre irányuló vágyát. Életlevegőjét fokozatosan a levegő összességébe, testét a föld összességébe, a testében lévő tüzet pedig a tűz összességébe merítette.
MAGYARÁZAT
Amikor a lelki szikra — amelynek nagyságáról azt mondják, a hajszál keresztmetszetének tízezred része — az anyagi létbe kényszerül, a durva és a finom fizikai elemek fedik be. Az anyagi test öt durva elemből — földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből —, valamint három finom elemből — elméből, intelligenciából és egóból — áll. Amikor az élőlény felszabadul, megválik anyagi burkaitól. A yogában elért siker valójában azzal jár, hogy az élőlény megszabadul ezektől az anyagi burkoktól, s a lelki létbe hatol. Az Úr Buddha nirvāṇáról szóló tanítása ezen az elven alapszik. Arra utasította követőit, hogy a meditáció és a yoga segítségével váljanak meg ezektől az anyagi burkoktól. Az Úr Buddha nem beszélt a lélekről, de ha valaki szigorúan követi az utasításait, végül megszabadulhat az anyagi burkoktól, s elérheti a nirvāṇát.
Amikor az élőlény lemond az anyagi burkairól, szellemi lélek marad. Ennek a léleknek be kell hatolnia a lelki égbe, hogy a Brahman-sugárzásba olvadjon. Sajnos, azonban ha az élőlény nem tud a lelki világról és a Vaikuṇṭhákról, 99,9 százalék az esélye annak, hogy újra visszazuhan az anyagi létbe. Egy parányi esély azonban mégis van arra, hogy a Brahman-sugárzásból vagy a brahmajyotiból egy lelki bolygóra jusson. A brahmajyotit az imperszonalisták változatosság nélkülinek tartják, a buddhisták pedig üresnek. Akár változatok nélkülinek, akár üresnek fogadja el az ember a lelki eget, egyik esetben sem lehet része abban a lelki boldogságban, amit a lelki bolygókon, a Vaikuṇṭhákon vagy Kṛṣṇalokán élvezhetne. Az élvezet változatosságának hiányában a lélek egyre inkább arra vágyik majd, hogy egy boldog életet élvezzen, s mivel semmit sem tud Kṛṣṇalokáról vagy Vaikuṇṭhalokáról, természetesen visszatér az anyagi cselekedetekhez, hogy az anyagi változatosságot élvezze.