HU/SB 4.28.51
51. VERS
- tatra pūrvataraḥ kaścit
- sakhā brāhmaṇa ātmavān
- sāntvayan valgunā sāmnā
- tām āha rudatīṁ prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—azon a helyen; pūrvataraḥ—korábbi; kaścit—valaki; sakhā—barát; brāhmaṇaḥ—egy brāhmaṇa; ātmavān—nagyon művelt tudós; sāntvayan—vigasztalva; valgunā—nagyon szép; sāmnā—nyugtató szavakkal; tām—neki; āha—mondott; rudatīm—miközben a királynő sírt; prabho—kedves királyom.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Ekkor megjelent egy brāhmaṇa, Purañjana király régi barátja, és kedves szavakkal vigasztalni kezdte a királynőt.
MAGYARÁZAT
Annak, hogy egy régi barát megjelent egy brāhmaṇa alakjában, jelentősége van. Paramātmāként Kṛṣṇa mindenki régi barátja. A védikus tanítás szerint Kṛṣṇa az élőlény mellett foglal helyet. A śruti-mantra azt írja (dvā suparṇā sayujā sakhāyāḥ), hogy az Úr minden élőlény szívében jelen van, mint suhṛt, a legjobb barát. Az Úr nagyon szeretné, ha az élőlény visszatérne, haza Istenhez. Tanúként mellette ülve az Úr minden esélyt megad az élőlénynek az anyagi élvezetre, de amint lehetősége támad rá, jó tanácsot ad neki, és azt javasolja, hogy hagyjon fel azzal a próbálkozással, hogy anyagi elrendezéseken keresztül legyen boldog, ehelyett fordítsa arcát az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé, és hódoljon meg Neki. Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy magára vállalja a lelki tanítómester küldetését, eltökéltsége egyenértékű azzal, mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfelsőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana (BG 2.41) verséhez fűzött magyarázatában, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester szavait. Bármilyen rendeletet adjon a lelki tanítómester, azt a tanítványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Paramātmā megjelent a királynő előtt egy brāhmaṇa képében. De miért nem eredeti formájában, Śrī Kṛṣṇaként jelent meg? Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy az ember nem láthatja eredeti formájában az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nagyon fejlett az Iránta érzett szeretete. Mégis, ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünkben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. Ezt szintén megerősíti a Bhagavad-gītā (BG 10.10):
- teṣāṁ satata-yuktānāṁ
- bhajatāṁ prīti-pūrvakam
- dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
- yena mām upayānti te
„Akik szüntelen odaadással élnek és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”
A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Istenség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Legfelsőbb Urat. Śrīla Bilvamaṅgala Ṭhākura ezért azt mondta:
- bhaktis tvayi sthiratarā bhagavan yadi syād
- daivena naḥ phalati divya-kiśora-mūrtiḥ
- muktiḥ svayaṁ mukulitāñjali sevate ’smān
- dharmārtha-kāma-gatayaḥ samaya-pratīkṣāḥ
„Drága Uram! Ha elmerülök odaadó szolgálatodban, könnyedén fel tudom fogni a jelenléted mindenhol. Ami pedig a felszabadulást illeti, azt hiszem, összetett kézzel áll az ajtóm előtt, arra várva, hogy szolgálhasson, és a dharma [a vallásosság], az artha [az anyagi gyarapodás], valamint a kāma [az érzékkielégítés] minden anyagi kényelme mellette áll.” (Kṛṣṇa-karṇāmṛta 107)
Ha valaki nagyon fejlett szinten áll az odaadó szolgálatban, nem nehéz látnia az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha szolgálja a lelki tanítómesterét, akkor nemcsak hogy látja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, de a felszabadulást is eléri. S ami az anyagi kényelmet illeti, az automatikusan jönni fog, ahogyan a királynőt követik a szolgálóleányai, bárhová megy. A felszabadulás nem jelent gondot a tiszta bhakta számára, s minden anyagi kényelem csak rá vár, az élet minden szakaszában.