HU/SB 4.13.46
46. VERS
- kad-apatyaṁ varaṁ manye
- sad-apatyāc chucāṁ padāt
- nirvidyeta gṛhān martyo
- yat-kleśa-nivahā gṛhāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kad-apatyam—rossz fiú; varam—jobb; manye—gondolom; sat-apatyāt—mint egy jó fiú; śucām—fájdalomnak; padāt—a forrása; nirvidyeta—eltávolodik; gṛhāt—az otthontól; martyaḥ—egy halandó; yat—aki miatt; kleśa-nivahāḥ—pokoli; gṛhāḥ—otthon.
FORDÍTÁS
Egy rossz fiú jobb, mint egy jó — gondolkozott tovább a király —, mert ha jó fia van, az ember ragaszkodik az otthonához, míg ha rossz fia született, eltávolodik attól. A rossz fiú pokollá teszi az otthont, amitől az okos ember így természetesen nagyon könnyen megválik.
MAGYARÁZAT
A király az anyagi otthonhoz fűződő ragaszkodáson és az attól való eltávolodáson kezdett gondolkodni. Prahlāda Mahārāja szerint az anyagi otthont egy kiszáradt kúthoz lehet hasonlítani. Ha valaki beleesik egy kiszáradt kútba, nagyon nehezen tud kimászni belőle, hogy új életet kezdjen. Prahlāda Mahārāja azt tanácsolta, hogy amint lehet, mondjunk le a családi élet száraz kútjáról, s vonuljunk az erdőbe, hogy ott oltalmat keressünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. A védikus civilizációban a vānaprastha és sannyāsa rendbe lépve mindenkinek kötelessége, hogy elhagyja otthonát. Az emberek azonban olyannyira ragaszkodnak otthonukhoz, hogy egészen haláluk pillanatáig vonakodnak visszavonulni a családos élettől. Aṅga király a lemondásról gondolkodva úgy vélte, rossz fia jó ösztönzés arra, hogy eltávolodjon a családi élettől. Rossz fia segítette őt a lemondásban, ezért a barátjának tekintette. Az embernek végül meg kell tanulnia, hogyan váljon meg attól a ragaszkodástól, ami az anyagi élethez fűzi, ezért ha egy rossz fiú helytelen viselkedésével segíti a családos embert abban, hogy elhagyja otthonát, az áldás számára.