HU/SB 6.1.63
63. VERS
- tan-nimitta-smara-vyāja-
- graha-grasto vicetanaḥ
- tām eva manasā dhyāyan
- sva-dharmād virarāma ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-nimitta—a lány látványa okozta; smara-vyāja—élt a lehetőséggel, hogy mindig rá gondoljon; graha-grastaḥ—eltakarva; vicetanaḥ—teljesen megfeledkezve valódi helyzetéről; tām—őt; eva—bizonyára; manasā—az elme által; dhyāyan—rajta meditálva; sva-dharmāt—a brāhmaṇák által követett szabályozó elvekkel; virarāma ha—teljesen felhagyott.
FORDÍTÁS
Ahogyan egy alacsonyabb rendű bolygó sötétíti el a napot és a holdat, úgy veszítette el a brāhmaṇa minden józan eszét. Élve a helyzet adta lehetőséggel, mindig a prostituáltra gondolt, és rövid idő múltán a házába fogadta szolgálónak. Hamarosan felhagyott a brāhmaṇák minden szabályának követésével.
MAGYARÁZAT
Śukadeva Gosvāmī e verset elmondva meg akarja értetni az olvasóval, hogy Ajāmila annak következtében, hogy a prostituálttal társult, elvesztette magas rangját mint brāhmaṇa, olyannyira, hogy megfeledkezett minden brāhmaṇához illő tevékenységéről. Élete végén azonban a Nārāyaṇa név négy szótagját énekelve mégis megmenekült a legnagyobb veszedelemtől, a degradálódástól. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt: a legkisebb odaadó szolgálat is képes megmenteni az embert a legnagyobb veszélytől. Az odaadó szolgálatnak, ami az Úr szent neve éneklésével kezdődik, olyan ereje van, hogy hatására még az is megmenekülhet minden gyötrelemtől, ha valahogyan kiejti az Úr szent nevét, aki egy brāhmaṇa kiemelkedő helyzetéből esik vissza a nemi élet miatt. Ez az Úr szent nevének rendkívüli hatalma. A Bhagavad-gītā ezért azt tanácsolja, hogy az ember egy pillanatra se feledkezzen meg a szent név énekléséről (satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ). Az anyagi világban olyan sok veszély leselkedik az emberre, hogy bármikor a mélybe zuhanhat emelkedett helyzetéből. Ha azonban valaki a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése eredményeképpen mindig tiszta és megingathatatlan marad, akkor kétségtelenül meg fog menekülni.