HU/SB 6.10.33
33. VERS
- dvau sammatāv iha mṛtyū durāpau
- yad brahma-sandhāraṇayā jitāsuḥ
- kalevaraṁ yoga-rato vijahyād
- yad agraṇīr vīra-śaye ’nivṛttaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dvau—kettő; sammatau—jóváhagyott (a śāstra és a nagy személyiségek által); iha—ebben a világban; mṛtyū—halálok; durāpau—rendkívül ritka; yat—ami; brahma-sandhāraṇayā—Brahmanra, Paramātmāra vagy a Parabrahmára, Kṛṣṇára koncentrálva; jita-asuḥ—szabályozva az elmét és az érzékeket; kalevaram—a test; yoga-rataḥ—a yogát gyakorolva vele; vijahyāt—az ember elhagyhatja; yat—ami; agraṇīḥ—vezetve; vīra-śaye—a csatatéren; anivṛttaḥ—nem fordul vissza.
FORDÍTÁS
Kétféleképpen lehet dicsőséges halált halni, s mind a kettő nagyon ritka. Az egyik az, amikor az ember a misztikus yoga, különösen a bhakti-yoga végzése után hal meg, amelynek a segítségével az ember irányítani képes az elméjét és az életlevegőjét, s úgy távozik el, hogy mélyen az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol. A második az, amikor valaki a csatatéren hal meg, egy sereg élén állva, sohasem futamodva meg. A śāstra a halálnak ezt a két formáját tekinti dicsőségesnek.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekének tizedik fejezetéhez, melynek címe: „Harc a félistenek és Vṛtrāsura között”.