HU/SB 8.7.3
3. VERS
- tan naicchan daitya-patayo
- mahā-puruṣa-ceṣṭitam
- na gṛhṇīmo vayaṁ puccham
- aher aṅgam amaṅgalam
- svādhyāya-śruta-sampannāḥ
- prakhyātā janma-karmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ez az elrendezés; na aicchan—nem tetszett; daitya-patayaḥ—a démonok vezéreinek; mahā-puruṣa—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ceṣṭitam—a törekvése; na—nem; gṛhṇīmaḥ—fogjuk meg; vayam—mi (a Daityák); puccham—a farkát; aheḥ—a kígyónak; aṅgam—a test része; amaṅgalam—kedvezőtlen, alacsonyabb rendű; svādhyāya—a Védák tanulmányozásával; śruta—és a védikus tudással; sampannāḥ—teljesen felfegyverkezve; prakhyātāḥ—kiemelkedő; janma-karmabhiḥ—a származás és a cselekedetek miatt.
FORDÍTÁS
A démonok vezérei úgy gondolták, nem túl bölcs dolog a kígyó farkát fogni, ami testének kedvezőtlen része. Inkább az elejét akarták tartani, amit az Istenség Személyisége és a félistenek ragadtak meg, mert ez a rész áldásos és dicső. Így aztán arra hivatkozva, hogy mindannyian rendkívül jól ismerik a Védák tudományát, valamint származásuk és tetteik miatt valamennyien nagyon híresek, tiltakozni kezdtek, hogy a kígyó elejét akarják fogni.
MAGYARÁZAT
A démonok úgy gondolták, hogy a kígyó eleje áldásos, és ha ebbe a részébe kapaszkodnak, az sokkal hősiesebb dolog. Ezenkívül a Daityák mindig épp az ellenkezőjét teszik annak, mint amit a félistenek akarnak. Ilyen a természetük. Valóban megfigyelhettük ezt Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkkal kapcsolatban. A tehénvédelmet hirdetjük, s arra buzdítjuk az embereket, hogy igyanak több tejet és egyenek ízletes, tejből készült ételeket, de a démonok csak azért, hogy szembeszálljanak ezekkel a tanácsokkal, azt mondják, hogy ők fejlett tudományos ismeretekkel rendelkeznek — ahogyan itt a svādhyāya-śruta-sampannāḥ szavak leírják. Azt mondják, hogy a tudományuk segítségével felfedezték, hogy a tej ártalmas, ám a tehenek megölésével szerzett marhahús rendkívül tápláló. Ez a véleménykülönbség mindig is meglesz, sőt, ősidők óta létezik. Évmilliókkal ezelőtt ugyanez a versengés folyt. A démonok úgynevezett védikus tudásuk következtében a kígyót a szája felőli végén akarták fogni. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége úgy gondolta, jobb, ha a kígyó veszélyes részét fogja, és hagyja, hogy a démonok tartsák a farkát, ami nem veszélyes, de versengési vágyukban a démonok okosabbnak vélték, ha a szája közelében fogják a kígyót. Ha a félistenek megitták volna a mérget, a démonok azt mondták volna: „Miért ne kaphatnánk mi is a méregből és halhatnánk dicső halált, amikor megisszuk?”
A svādhyāya-śruta-sampannāḥ prakhyātā janma-karmabhiḥ szavakkal kapcsolatban felmerülhet egy másik kérdés. Ha valaki valóban ismeri a Védák tudományát, ha valóban híres arról, hogy előírt kötelességét végrehajtja, és valóban kiváló nemesi családban született, miért hívják démonnak? A válasz az, hogy lehet valaki nagyon művelt, és születhetett előkelő családban, ha azonban istentagadó, ha nem hallgat Isten tanítására, akkor démon. A történelemben sok olyan ember volt, mint Hiraṇyakaśipu, Rāvaṇa és Kaṁsa, akik rendkívüli műveltséggel rendelkeztek, előkelő családban születtek, s nagyon hatalmas és hős harcosok voltak, mivel azonban gúnyolták az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, rākṣasáknak, démonoknak hívták őket. Lehet valaki nagyon művelt, ám ha nem Kṛṣṇa-tudatú, ha nem engedelmeskedik a Legfelsőbb Úrnak, akkor démon. Ezt Maga az Úr mondja el a Bhagavad-gītāban (BG 7.15):
- na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
- prapadyante narādhamāḥ
- māyayāpahṛta-jñānā
- āsuraṁ bhāvam āśritāḥ
„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.” Āsuraṁ bhāvam arra utal, amikor valaki nem fogadja el Isten létét vagy az Istenség Személyisége transzcendentális utasításait. A Bhagavad-gītā egyértelműen az Istenség Legfelsőbb Személyisége által közvetlenül meghagyott utasításokat tartalmazza. Az asurák azonban ahelyett, hogy elfogadnák ezeket az utasításokat úgy, ahogy vannak, saját kényükre-kedvükre magyarázzák őket, és mindenkit félrevezetnek, ami még nekik sem hoz semmi hasznot. Nagyon óvakodnunk kell tehát a démonikus, istentelen emberektől. Az Úr Kṛṣṇa szavai szerint az istentelen démont még akkor is mūḍhának, narādhamának és māyayāpahṛta-jñānának kell tekinteni, ha nagyon művelt.