HU/SB 9.18.39
39. VERS
- mātāmaha-kṛtāṁ vatsa
- na tṛpto viṣayeṣv aham
- vayasā bhavadīyena
- raṁsye katipayāḥ samāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mātāmaha-kṛtām—amit anyai nagyatyád, Śukrācārya adott; vatsa—kedves fiam; na—nem; tṛptaḥ—elégedett; viṣayeṣu—a nemi életben, az érzékkielégítésben; aham—én (vagyok); vayasā—korral; bhavadīyena—jómagadé; raṁsye—élvezni fogom a szexuális életet; katipayāḥ—néhány; samāḥ—évig.
FORDÍTÁS
Drága fiam! Még nem teljesültek be nemi vágyaim, de ha kedves vagyok neked, elveheted azt az öregkort, amit anyai nagyapádtól kaptam, és én elveszem a fiatalságodat, hogy még néhány évig élvezhessem az életet.
MAGYARÁZAT
Ilyen a kéjes vágyak természete. A Bhagavad-gītā (BG 7.20) kijelenti: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ, ha valaki túlságosan ragaszkodik az érzékkielégítéshez, elveszti a józan eszét. A hṛta-jñānāḥ szó arra utal, aki elvesztette a józan eszét. Íme, egy példa erre: az apa szégyentelenül arra kéri fiát, hogy cserélje el a fiatalságát az öregkorára. Természetesen az egész világ ilyen illúzióban él. Éppen ezért azt mondják, hogy mindenki pramattaḥ, azaz teljesen őrült. Nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma (SB 5.5.4): amikor valaki szinte már olyan, mint egy őrült, akkor átadja magát a nemi életnek és az érzékkielégítésnek. A nemi életet és az érzékkielégítést azonban lehet szabályozni, s az ember így elérheti a tökéletességet, amelyre az jellemző, hogy nem vágyik szexuális életre. Ez akkor lehetséges csupán, ha valaki teljesen Kṛṣṇa-tudatú.
- yadavadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-pādāravinde
- nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt
- tadavadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne
- bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu-niṣṭhīvanaṁ ca
„Amióta Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végzem, és mindig újabb és újabb örömet fedezek fel Benne, ha a szexuális élvezetre gondolok, köpök a gondolatra, s az ajkam undorral legörbül.” A szexuális vágynak csakis akkor lehet véget vetni, amikor valaki teljesen Kṛṣṇa-tudatú, máskülönben nem. Amíg valaki vágyik a nemi életre, addig cserélnie kell a testét, s egyik testből a másikba kell vándorolnia, hogy különböző fajokban vagy testekben élvezze a nemi életet. Ám annak ellenére, hogy a testek különböznek, maga a nemi élet ugyanaz. Ezért az írások (SB 7.5.30) azt mondják: punaḥ punaś carvita-carvaṇānām. Akik nagyon ragaszkodnak a nemi élethez, azok testről testre vándorolnak, s ugyanúgy „a megrágottat rágják”, kutyaként, disznóként, félistenként vagy más létformában ízlelve meg a nemi életet.