HU/Prabhupada 0820 - A guru azt jelenti, bármilyen utasítást adjon, azt mindenféle vita nélkül kell elfogadni

Előző oldal - videó 0819

Következő oldal - videó 0821

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture on SB 5.5.2 -- Vrndavana, October 24, 1976

Ha valóban tapasyát akartok végezni, akkor egy olyan személyt kell megközelítenetek, aki már végzett tapasyát, tapo divyam (SB 5.5.1). És akkor megkapjátok a dolgokat. És szolgálatot kell végeznetek. Alázatosan szolgálni, sevayā. Egy mahātmātól nem kihívó módon, hanem a praṇipāt és sevā hangulatában kérdezhettek. Máskülönben nincs jogotok kérdezni. Mint ahogyan ez az ember Rūpa Gosvāmīhoz ment. Nem volt joga, hogy pazarolja Rūpa Gosvāmī idejét.

Valójában ez a beszélgetés, az utasítások a guru és a tanítványok között kell, hogy elhangozzanak, ahol alázatosság van. Máskülönben nincs erre szükség. Manapság tartunk néhány gyűlést. Jön néhány hétköznapi ember, és hallgatják. De Caitanya Mahāprabhu soha nem csinált ilyesfajta beszélgetést. Soha. Mivel ezek a kívülállók nem alázatosak. Jönnek, hogy szórakozzanak. Nem azért jönnek, hogy tanuljanak valamit. Ezért nem csinált Caitanya Mahāprabhu soha semmilyen nagy gyűlést. Jelen volt a nagy gyűléseken, de ott kīrtana, saṅkīrtana zajlott. Naponta részt vett nagy gyűléseken, esténként négy órán keresztül a Jagannātha templomban, és egész idő alatt a Hare Kṛṣṇa éneklésével volt elfoglalva. De amikor egy olyan személy volt jelen, mint Sarvabhauma Bhaṭṭācārya vagy Prakāśānanda Sarasvatī vagy Rāmānanda Rāya, ilyen emelkedett személyek, akkor beszélgettek. Máskülönben nem beszélgetett. Nem volt szükség beszélgetésre, mert az emberek nem a kellő alázatossággal közelítettek. Azt gondolták... Mint Kṛṣṇa és Arjuna. Ameddig Arjuna azt gondolta, „Kṛṣṇa a barátom. Egyenlő félként válaszolok Neki,” addig Kṛṣṇa nagyon ünnepélyesen beszélt. De amikor Arjuna azt gondolta, hogy „Ennek a fajta beszélgetésnek nem lesz haszna,” és Kṛṣṇa tanítványává vált, śiṣyas te 'ham śādhi māṁ prapannam (BG 2.7). „Nincs több beszélgetés. Most elfogadlak a gurumnak!”

A guru azt jelenti, bármilyen utasítást is ad, mindenféle vita nélkül kell elfogadnunk. A védikus tudás ilyen. Nem magyarázhatod. Ahogyan az van, úgy kell elfogadnod. Ehhez hasonlóan kell a guru szavait is elfogadnod. Vita nélkül. Ez a védikus tudás. Ez a védikus rendszer. Ezt a példát már sokszor elmondtuk: A tehéntrágya. A tehéntrágya egy állat ürüléke. Az állati ürülék a legtisztátalanabb dolog. Amint hozzáérsz, akár csak a saját ürülékedhez is... Lehetsz nagyon tanult tudós vagy bhakta, de ez nem jelenti azt, hogy megérintheted az ürüléked és tiszta maradsz. Nem. Azonnal meg kell fürdened. Még a saját ürülék esetén is, másokéról nem beszélve. De a védikus utasítás az, hogy a tehéntrágya, habár szintén egy állat ürüléke, az embernél alacsonyabb szinten lévő állaté, mégis tiszta. Tehát tisztának kell elfogadnotok. Nincs vitatkozás, hogy „Az ilyen ürülék tisztátalan. Még a saját lelki tanítómesterem ürüléke is tisztátalan. Hogyan van, hogy a tehéntrágya tiszta?” Mivel a Védákban az áll, hogy tiszta, ezért el kell fogadnod. Ehhez hasonló a kagylókürt is, ami egy állat csontja. A csont, ha bármilyen hulla csontjához érsz, azonnal fürdeni, tisztulni kell. De ezt a csontot a mūrti szobában tároljuk. Naponta megfújjuk, mert ez a védikus utasítás. Nincs tehát vita. Ha elfogadod a védikus utasítást, akkor úgy kell elfogadnod, ahogyan az van.