HU/SB 1.19.20

Revision as of 11:55, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


20. VERS

na vā idaṁ rājarṣi-varya citraṁ
bhavatsu kṛṣṇaṁ samanuvrateṣu
ye ’dhyāsanaṁ rāja-kirīṭa-juṣṭaṁ
sadyo jahur bhagavat-pārśva-kāmāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—sem; —mint ez; idam—ezt; rājarṣi—szent király; varya—a legfőbb; citram—meglepő; bhavatsu—mindannyiótoknak; kṛṣṇam—az Úr Kṛṣṇa; samanuvrateṣu—azoknak, akik szigorúan a láncolatában vannak; ye—aki; adhyāsanam—trónon ülve; rāja-kirīṭa—a királyi fejdíszek; juṣṭam—díszített; sadyaḥ—rögtön; jahuḥ—feladta; bhagavat—az Istenség Személyisége; pārśva-kāmāḥ—vágyva társasága elnyerésére.


FORDÍTÁS

[A bölcsek így szóltak:] Ó, legfőbb a Pāṇḍu-dinasztia szent királyai közül, akik szigorúan követik az Úr Śrī Kṛṣṇát! Nem meglepő, hogy lemondasz a trónról, amelyet számtalan király fejdísze ékesít, hogy elnyerd az Istenség Személyiségének örök társaságát.


MAGYARÁZAT

Az ostoba politikusok, akiknek a politikában vezető szerepük van, azt gondolják, hogy ideiglenes pozíciójuk, amelyet betöltenek, a legnagyobb dolog, amit az életben elérhetnek. Életük utolsó pillanatáig ragaszkodnak hozzá, s nem tudják, hogy az élet legnagyobb áldása az, ha felszabadulást nyernek az Úr társaként, örök lakhelyén. Az emberi élet arra szolgál, hogy elérjük ezt a célt. Az Úr sokszor megerősít bennünket a Bhagavad-gītāban arról, hogy a legnagyobb eredmény az, ha visszatérünk Istenhez, örök lakhelyére. Prahlāda Mahārāja így imádkozott az Úr Nṛsiṁhához: „Ó, Uram! A materialista élettől rettegek, ám amikor szörnyű, félelmetes formádban Nṛsiṁhadevaként jelen vagy, a félelemnek nyoma sincs bennem. A materialista élet olyan, akár a malomkő: összetör bennünket. Az élet háborgó hullámainak szörnyűséges örvényébe kerültünk, így hát lótuszlábaidhoz imádkozom, Uram, hogy hívj vissza örök hajlékodra, mint szolgáid egyikét! Az anyagi életben ez jelenti a legmagasabb rendű felszabadulást. A materialista életmódról nagyon keserű tapasztalataim vannak. Bármilyen fajban születtem meg saját tetteim kényszerítő hatására, két dolgot nagyon fájdalmasnak találtam: az elválást szeretteimtől, és a találkozást olyan eseményekkel, amelyeket nem akartam. S hogy szembeszálljak velük, a gyógyír, melyet elfogadtam, még ártalmasabb volt, mint maga a betegség. Egyik születésből a másikba sodródom, ezért Hozzád imádkozom: adj menedéket lótuszlábaidnál!”

A Pāṇḍava királyok, akik felülmúlták a világ sok nagy szentjét, ismerték az anyagi élet keserű következményeit. Őket sohasem bűvölte el uralkodói trónjuk ragyogása, és csak a lehetőséget keresték, hogy az Úr hívja őket, legyenek örök társai. Parīkṣit Mahārāja méltó unokája volt Yudhiṣṭhira Mahārājának. Yudhiṣṭhira Mahārāja az uralkodói trónt átadta unokájának, unokája pedig    —    Parīkṣit Mahārāja    —    szintén átengedte a trónt fiának, Janamejayának. Így tett a dinasztiában minden király, mert mindannyian hűségesen követték az Úr Kṛṣṇát. Az Úr bhaktáit sohasem kápráztatja el az anyagi élet ragyogása. Vonzódás nélkül élnek, lemondva a hamis és illuzórikus, materialista életforma kellékeiről.