HU/SB 10.10.2-3

Revision as of 09:06, 4 January 2020 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2-3. VERSEK

śrī-śuka uvāca
rudrasyānucarau bhūtvā
sudṛptau dhanadātmajau
kailāsopavane ramye
mandākinyāṁ madotkaṭau
vāruṇīṁ madirāṁ pītvā
madāghūrṇita-locanau
strī-janair anugāyadbhiś
ceratuḥ puṣpite vane


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī válaszolt; rudrasya—az Úr Śivának; anucarau—két kiváló bhaktája vagy társa; bhūtvā—erre a rangra emelkedve; su-dṛptau—büszkén e helyzetre és gyönyörű testi vonásaikra; dhanada-ātmajau—Kuverának, a félistenek kincstárosának két fia; kailāsa-upavane—egy kis kertben, közvetlenül Kailāsa Parvata, az Úr Śiva birodalma mellett; ramye—egy nagyon gyönyörű helyen; mandākinyām—a Mandākinī folyón; mada-utkaṭau—szörnyen büszke és őrült; vāruṇīm—egy vāruṇī nevű likőrféleség; madirām—részegség; pītvā—ittak; mada-āghūrṇita-locanau—szemük forgott a mámortól; strī-janaiḥ—hölgyekkel; anugāyadbhiḥ—az általuk énekelt dalokat ismételték; ceratuḥ—sétáltak; puṣpite vane—egy szép virágoskertben.


FORDÍTÁS

Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit király! Kuvera két fia emelkedett helyzetbe, az Úr Śiva társaságába került, melyre mindketten nagyon büszkék voltak, s így megkapták azt a lehetőséget, hogy a Mandākinī folyó partján, a Kailāsa hegy melletti kertben sétálgathassanak. A két félisten azonban ezt arra használta, hogy egy vāruṇīnak nevezett likőrt igyon. Hölgyek kísérték őket, akik dalaikat utánuk énekelték, s velük andalogtak e virágokkal teli kertben, miközben szemük örökké mámortól forgott.


MAGYARÁZAT

Ez a vers megemlít néhány anyagi lehetőséget, melyben azoknak van részük, akik az Úr Śiva társai vagy hívei. De ez nemcsak az Úr Śivával van így: bármely más félistent imád valaki, anyagi előnyökre tesz szert. Az ostoba emberek ezért a félistenek hívei lesznek. A Bhagavad-gītāban az Úr Śrī Kṛṣṇa felhívja erre a figyelmünket, és elítéli: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ. Akik nem Kṛṣṇa bhaktái, azok vonzódnak a nőkhöz, a borhoz stb., ezért hṛta-jñānának nevezik őket, olyan embereknek, akik elvesztették a józan eszüket. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom nagyon könnyedén felismeri az ilyen ostobákat, mert a Bhagavad-gītā (BG 7.15) leírást ad róluk, amikor az Úr Kṛṣṇa azt mondja:

na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
prapadyante narādhamāḥ
māyayāpahṛta-jñānā
āsuraṁ bhāvam āśritāḥ

„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.” Mindazokat, akik nem Kṛṣṇa hívei, és nem hódolnak meg Kṛṣṇának, narādhamának, az emberek leghitványabbjának kell tekinteni, valamint duṣkṛtīnek, olyan embernek, aki mindig bűnös tetteket követ el. Nem nehéz tehát kitalálni, hogy ki a harmadrendű vagy negyedrendű ember, hiszen egy ember helyzetét felismerhetjük pusztán azzal a döntő vizsgálattal, hogy Kṛṣṇa bhaktája-e vagy sem.

Hogy miért vannak többen a félistenek hívei, mint a vaiṣṇavák? Íme a válasz: a vaiṣṇavákat nem érdeklik az olyan negyedrangú örömök, mint a bor és a nők, s Kṛṣṇa nem is engedi meg számukra ezeknek az élvezetét.