HU/SB 10.10.9: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
No edit summary
 
Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Amikor a szenvedély és tudatlanság kötőereje felerősödik az emberi társadalomban, s utat enged a szükségtelen anyagi gyarapodásnak, az azt eredményezi, hogy az emberek a bor, a nők és a szerencsejátékok élvezetébe merülnek. Ezenkívül amiatt, hogy őrültek, hatalmas vágóhidakat tartanak fenn, vagy alkalmanként puszta élvezetből kirándulni mennek, hogy állatokat öljenek. Az ilyen ostoba gazemberek megfeledkeznek arról, hogy bárhogyan is igyekeznek fenntartani a testet, a test engedelmességgel tartozik a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek, s ezért egyre-másra hajtják végre a bűnös tetteket. Mivel duṣkṛtīk, teljesen megfeledkeznek a legfelsőbb irányító létéről, aki mindenki szívében jelen van (''īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati''). Ez a legfelsőbb irányító az ember minden cselekedetét figyeli, s mindenkit megjutalmaz vagy megbüntet: megfelelő testet ad nekik, melyet az anyagi természet hoz létre (''bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā''). Így tehát a bűnös emberek automatikusan elnyerik büntetésüket a különböző testekben. E büntetés alapvető oka az, hogy amikor valaki fölöslegesen vagyont halmoz fel, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, nem is sejtve, hogy következő életében vége a vagyonának.
Amikor a szenvedély és tudatlanság kötőereje felerősödik az emberi társadalomban, s utat enged a szükségtelen anyagi gyarapodásnak, az azt eredményezi, hogy az emberek a bor, a nők és a szerencsejátékok élvezetébe merülnek. Ezenkívül amiatt, hogy őrültek, hatalmas vágóhidakat tartanak fenn, vagy alkalmanként puszta élvezetből kirándulni mennek, hogy állatokat öljenek. Az ilyen ostoba gazemberek megfeledkeznek arról, hogy bárhogyan is igyekeznek fenntartani a testet, a test engedelmességgel tartozik a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek, s ezért egyre-másra hajtják végre a bűnös tetteket. Mivel duṣkṛtīk, teljesen megfeledkeznek a legfelsőbb irányító létéről, aki mindenki szívében jelen van (''īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati'' ([[HU/BG 18.61|BG 18.61]])). Ez a legfelsőbb irányító az ember minden cselekedetét figyeli, s mindenkit megjutalmaz vagy megbüntet: megfelelő testet ad nekik, melyet az anyagi természet hoz létre (''bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā'' ([[HU/BG 18.61|BG 18.61]])). Így tehát a bűnös emberek automatikusan elnyerik büntetésüket a különböző testekben. E büntetés alapvető oka az, hogy amikor valaki fölöslegesen vagyont halmoz fel, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, nem is sejtve, hogy következő életében vége a vagyonának.


:''na sādhu manye yata ātmano ’yam''
:''na sādhu manye yata ātmano ’yam''
Line 44: Line 44:
:([[HU/SB 5.5.4|SB 5.5.4]])
:([[HU/SB 5.5.4|SB 5.5.4]])


Állatokat ölni tilos. Természetesen minden élőlénynek kell valamit ennie (''jīvo jīvasya jīvanam''), de meg kell tanulnunk, hogy milyen ételt ehetünk. Az Īśopaniṣad ezért azt tanítja: ''tena tyaktena bhuñjīthāḥ'', azt együk, ami az emberi lények számára van félretéve. Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 9.26|BG 9.26[]]):
Állatokat ölni tilos. Természetesen minden élőlénynek kell valamit ennie (''jīvo jīvasya jīvanam''), de meg kell tanulnunk, hogy milyen ételt ehetünk. Az Īśopaniṣad ezért azt tanítja: ''tena tyaktena bhuñjīthāḥ'', azt együk, ami az emberi lények számára van félretéve. Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 9.26|BG 9.26]]):


:''patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ''
:''patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ''
Line 51: Line 51:
:''aśnāmi prayatātmanaḥ''
:''aśnāmi prayatātmanaḥ''


„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Egy bhakta tehát nem eszik semmi olyat, amihez vágóhidakra van szükség, ahol a szegény állatokat megölik. Ehelyett Kṛṣṇa prasādáját eszi (''tena tyaktena bhuñjīthāḥ''). Kṛṣṇa azt javasolja, hogy az ember adjon Neki egy levelet, egy virágot, gyümölcsöt vagy vizet    —    ''patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam''. A hús, mint táplálék sohasem javasolt az emberi lényeknek; ehelyett azt javasolják nekik, hogy egyenek prasādát, olyan ételt, amit Kṛṣṇa hagyott meg. ''Yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ'' ([[HU/BG 3.13|BG 3.13]]). Aki rendszeresen prasādát eszik, az, még ha jár is ezzel egy kevés bűn, megszabadul a bűnös tettek következményeitől.
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Egy bhakta tehát nem eszik semmi olyat, amihez vágóhidakra van szükség, ahol a szegény állatokat megölik. Ehelyett Kṛṣṇa prasādáját eszi (''tena tyaktena bhuñjīthāḥ''). Kṛṣṇa azt javasolja, hogy az ember adjon Neki egy levelet, egy virágot, gyümölcsöt vagy vizet  ([[HU/BG 9.26|BG 9.26]])  —    ''patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam''. A hús, mint táplálék sohasem javasolt az emberi lényeknek; ehelyett azt javasolják nekik, hogy egyenek prasādát, olyan ételt, amit Kṛṣṇa hagyott meg. ''Yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ'' ([[HU/BG 3.13|BG 3.13]]). Aki rendszeresen prasādát eszik, az, még ha jár is ezzel egy kevés bűn, megszabadul a bűnös tettek következményeitől.
</div>
</div>



Latest revision as of 09:44, 6 January 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9. VERS

hanyante paśavo yatra
nirdayair ajitātmabhiḥ
manyamānair imaṁ deham
jarāmṛtyu naśvaram


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

hanyante—számtalan formában megölik (főképp vágóhidakon); paśavaḥ—négylábú állatok (lovak, juhok, tehenek, disznók stb.); yatra—ahol; nirdayaiḥ—olyan kegyetlen emberek, akiket a szenvedély kötőereje irányít; ajita-ātmabhiḥ—gazemberek, akik nem tudnak uralkodni az érzékeik fölött; manyamānaiḥ—gondolják; imam—ezt; deham—testet; ajara—sohasem lesz öreg vagy beteg; amṛtyu—a halál sohasem jön el; naśvaram—habár a test sorsa az, hogy megsemmisül.


FORDÍTÁS

Azok a gazemberek, akik nem képesek uralkodni az érzékeik fölött, s alaptalanul büszkék a vagyonukra vagy arra, hogy arisztokrata családban születtek, olyan kegyetlenek, hogy szánalmat nem ismerve szerencsétlen állatokat mészárolnak le, hogy gondoskodjanak saját mulandó testükről, amelyről azt gondolják, hogy sohasem fog megöregedni vagy meghalni. Néha csupán azért ölnek állatokat, hogy élvezetük teljen egy kirándulásban.


MAGYARÁZAT

Amikor a szenvedély és tudatlanság kötőereje felerősödik az emberi társadalomban, s utat enged a szükségtelen anyagi gyarapodásnak, az azt eredményezi, hogy az emberek a bor, a nők és a szerencsejátékok élvezetébe merülnek. Ezenkívül amiatt, hogy őrültek, hatalmas vágóhidakat tartanak fenn, vagy alkalmanként puszta élvezetből kirándulni mennek, hogy állatokat öljenek. Az ilyen ostoba gazemberek megfeledkeznek arról, hogy bárhogyan is igyekeznek fenntartani a testet, a test engedelmességgel tartozik a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek, s ezért egyre-másra hajtják végre a bűnös tetteket. Mivel duṣkṛtīk, teljesen megfeledkeznek a legfelsőbb irányító létéről, aki mindenki szívében jelen van (īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61)). Ez a legfelsőbb irányító az ember minden cselekedetét figyeli, s mindenkit megjutalmaz vagy megbüntet: megfelelő testet ad nekik, melyet az anyagi természet hoz létre (bhrāmayan sarva-bhūtāni yantrārūḍhāni māyayā (BG 18.61)). Így tehát a bűnös emberek automatikusan elnyerik büntetésüket a különböző testekben. E büntetés alapvető oka az, hogy amikor valaki fölöslegesen vagyont halmoz fel, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, nem is sejtve, hogy következő életében vége a vagyonának.

na sādhu manye yata ātmano ’yam
asann api kleśada āsa dehaḥ
(SB 5.5.4)

Állatokat ölni tilos. Természetesen minden élőlénynek kell valamit ennie (jīvo jīvasya jīvanam), de meg kell tanulnunk, hogy milyen ételt ehetünk. Az Īśopaniṣad ezért azt tanítja: tena tyaktena bhuñjīthāḥ, azt együk, ami az emberi lények számára van félretéve. Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 9.26):

patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
yo me bhaktyā prayacchati
tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
aśnāmi prayatātmanaḥ

„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Egy bhakta tehát nem eszik semmi olyat, amihez vágóhidakra van szükség, ahol a szegény állatokat megölik. Ehelyett Kṛṣṇa prasādáját eszi (tena tyaktena bhuñjīthāḥ). Kṛṣṇa azt javasolja, hogy az ember adjon Neki egy levelet, egy virágot, gyümölcsöt vagy vizet  (BG 9.26)  —    patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam. A hús, mint táplálék sohasem javasolt az emberi lényeknek; ehelyett azt javasolják nekik, hogy egyenek prasādát, olyan ételt, amit Kṛṣṇa hagyott meg. Yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ (BG 3.13). Aki rendszeresen prasādát eszik, az, még ha jár is ezzel egy kevés bűn, megszabadul a bűnös tettek következményeitől.