HU/SB 10.10.8
8. VERS
- śrī-nārada uvāca
- na hy anyo juṣato joṣyān
- buddhi-bhraṁśo rajo-guṇaḥ
- śrī-madād ābhijātyādir
- yatra strī dyūtam āsavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-nāradaḥ uvāca—Nārada Muni mondta; na—nincs; hi—valóban; anyaḥ—más anyagi élvezet; juṣataḥ—annak, aki élvezi; joṣyān—nagyon vonzó dolgok az anyagi világban (az evés, alvás, párzás és védekezés különféle változatai); buddhi-bhraṁśaḥ—az ilyen élvezetek csábítják az értelmet; rajaḥ-guṇaḥ—mivel a szenvedély kötőereje irányítja; śrī-madāt—mint a vagyon; ābhijātya-ādiḥ—a négy anyagi elv közül (vonzó testi vonások, arisztokrata származás, nagy műveltség és nagy gazdagság); yatra—ahol; strī—nők; dyūtam—szerencsejáték; āsavaḥ—bor (a bor, a nők és a szerencsejátékok rendkívül uralkodóak).
FORDÍTÁS
Nārada Muni így szólt: Az anyagi élvezet valamennyi csábítása közül a vagyon vonzereje az, ami még jobban megzavarja az ember értelmét, mint az, ha gyönyörű testi vonásokkal rendelkezik, ha arisztokratikus családban született, vagy ha nagyon művelt. Ha valaki műveletlen, de vagyona alaptalanul felfuvalkodottá teszi, annak az az eredménye, hogy vagyonát a bor, a nők és a szerencsejáték élvezetére fordítja.
MAGYARÁZAT
Az anyagi természet három kötőereje — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — közül az embereket kétségtelenül az alacsonyabb rendű kötőerők, a szenvedély és a tudatlanság irányítják, de különösen a szenvedély. A szenvedély kötőerejének irányítása alatt az ember egyre jobban belebonyolódik az anyagi létbe. Az emberi élet célja ezért az, hogy legyőzzük a szenvedély és a tudatlanság kötőerejét, és a jóság kötőerejében fejlődjünk.
- tadā rajas-tamo-bhāvāḥ
- kāma-lobhādayaś ca ye
- ceta etair anāviddhaṁ
- sthitaṁ sattve prasīdati
- (SB 1.2.19)
Ez jelenti a kultúrát: az embernek le kell győznie a szenvedély és tudatlanság kötőerejét. A szenvedély kötőerejében, amikor az ember minden ok nélkül büszke a vagyonára, ezt a vagyont csupán három dologra költi: borra, nőkre és szerencsejátékra. Valóban azt látjuk — különösen jelen korunkban —, hogy akik túlságosan gazdagok, azok pusztán e három dolgot próbálják élvezni. A nyugati civilizációban a vagyon szükségtelen felhalmozása miatt ez a három dolog rendkívül uralkodó. Nārada Muni mindezt végiggondolta Maṇigrīva és Nalakūvara esetében, mert úgy találta, hogy nagyon büszkék apjuk, Kuvera vagyonára.