HU/SB 10.3.24
24. VERS
- śrī-devaky uvāca
- rūpaṁ yat tat prāhur avyaktam ādyaṁ
- brahma jyotir nirguṇaṁ nirvikāram
- sattā-mātraṁ nirviśeṣaṁ nirīhaṁ
- sa tvaṁ sākṣād viṣṇur adhyātma-dīpaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-devakī uvāca—Śrī Devakī mondta; rūpam—forma vagy szubsztancia; yat tat—mivel Te ugyanaz a szubsztancia vagy; prāhuḥ—néha hívnak; avyaktam—anyagi érzékek által nem felfogható (ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ); ādyam—Te vagy az eredeti ok; brahma—Brahmanként ismernek; jyotiḥ—fény; nirguṇam—anyagi tulajdonságok nélküli; nirvikāram—változatlan, mindig ugyanaz a Viṣṇu-forma; sattā-mātram—az eredeti szubsztancia, mindennek az oka; nirviśeṣam—mindenhol jelen vagy Felsőlélekként (az emberi lény szívében és egy állat szívében ugyanaz a szubsztancia van jelen); nirīham—anyagi vágyak nélkül; saḥ—az a Legfelsőbb Személy; tvam—Te, Uram; sākṣāt—közvetlenül; viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu; adhyātma-dīpaḥ—a fény minden transzcendentális tudáshoz (Téged ismerve az ember mindent ismer: yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).
FORDÍTÁS
Śrī Devakī így szólt: Drága Uram! A sokféle Véda közül néhány azt írja Rólad, hogy Téged a szavak és az elme segítségével lehetetlen felfogni. Ennek ellenére Te vagy az egész kozmikus megnyilvánulás eredete. Te vagy a Brahman, mindenek között a legnagyobb, és teljes ragyogást árasztasz, mint a nap. Létednek nincs anyagi oka. Nem jellemez változás és eltérés, és nincsenek anyagi vágyaid. A Védák emiatt azt mondják, Te vagy a szubsztancia. Ezért, Uram, Te Magad vagy valamennyi védikus kijelentés közvetlen eredete, s Téged megértve az ember fokozatosan mindent megérthet. Nem vagy azonos a Brahman és a Paramātmā fényével, mégsem különbözöl tőlük. Minden Belőled árad, s valójában Te vagy minden ok oka, az Úr Viṣṇu, minden transzcendentális tudás fénye.
MAGYARÁZAT
Viṣṇu mindennek az eredete, és nincs különbség közte és az Úr Kṛṣṇa között, mert mindketten viṣṇu-tattvák. A Ṛg Védából megtudhatjuk: oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padam, az eredeti szubsztancia a mindent átható Úr Viṣṇu, aki egyben a Paramātmā és a Brahman-ragyogás is. Az élőlények szintén Viṣṇu szerves részei, aki különféle energiákkal rendelkezik (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca). Viṣṇu, vagyis Kṛṣṇa tehát minden. Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 10.8) azt mondja: ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate. „Én vagyok minden lelki és anyagi világ forrása. Minden Belőlem árad.” Kṛṣṇa tehát mindennek az eredeti oka (sarva-kāraṇa-kāraṇam). Amikor Viṣṇu mindent átható aspektusában kiterjed, tudnunk kell, hogy Ő a nirākāra-nirviśeṣa-brahmajyoti.
Noha minden Kṛṣṇából árad, Ő végső soron egy személy. Aham ādir hi devānām: Ő Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara eredete, és belőlük sok másik félisten nyilvánul meg. Kṛṣṇa ezért a Bhagavad-gītāban (BG 14.27) így szól: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham. „A Brahman Rajtam nyugszik.” Az Úr továbbá kijelenti:
- ye ’py anya-devatā-bhaktā
- yajante śraddhayānvitāḥ
- te ’pi mām eva kaunteya
- yajanty avidhi-pūrvakam
„Ó, Kuntī fia! Akik más istenek hívei, s őket imádják nagy hittel, azok valójában egyedül Engem imádnak, ám a rossz úton járnak.” ([[U/BG 9.23|BG 9.23) Sokan imádják a különböző félisteneket, és mindannyiukat külön isteneknek tekintik, pedig valójában nem azok. A valóság az, hogy minden félisten és minden élőlény Kṛṣṇa szerves része (mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ). A félistenek szintén az élőlények kategóriájába tartoznak; ők nem különálló istenek. Ám azok az emberek, akiknek a tudása éretlen, és akiket beszennyeznek az anyagi természet kötőerői, intelligenciájuknak megfelelően különféle félisteneket imádnak. A Bhagavad-gītā ezért elítéli őket (kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ). Ostobák, nem túlságosan fejlettek, és nem mérlegelték kellőképpen az igazságot, ezért a különféle félistenek imádatába merülnek, vagy a különböző filozófiák, például a māyāvāda filozófia alapján elmélkedni kezdenek.
Kṛṣṇa, Viṣṇu mindennek a valódi eredete. Yasya bhāṣā sarvam idaṁ vibhāti, mondják a Védák. Az Abszolút Igazságról később a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.28.15) így ír: satyaṁ jñānam anantam yad brahma-jyotiḥ sanātanam. A brahmajyoti sanātana, örök, mégis Kṛṣṇán nyugszik (brahmaṇo hi pratiṣṭhāham). A Brahma-saṁhitā kijelenti, hogy az Úr mindent átható. Aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham: Ő jelen van az univerzumban, és ott van az atomban is Paramātmāként. Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi-koṭiṣv aśeṣa-vasudhādi-vibhūti-bhinnam: a Brahman szintén nem független Tőle. Bármiről beszél egy filozófus, az végső soron Kṛṣṇa, az Úr Viṣṇu (sarvaṁ khalv idam brahma, paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān). Az Úr Viṣṇut a megértés különböző fázisai szerint sokféleképpen jellemzik, de valójában Ő mindennek az eredete.
Devakī tiszta bhakta volt, ezért megértette, hogy ez az Úr Viṣṇu jelent meg a fiaként, így Vasudeva imái után ő is imákkal fordult az Úrhoz. Devakī, akit megfélemlítettek bátyja kegyetlen tettei, így szólt: „Drága Uram! Örök formáidat, Nārāyaṇát, az Úr Rāmát, Śeṣát, Varāhát, Nṛsiṁhát, Vāmanát, Baladevát és a sok millió hasonló inkarnációt, akik Viṣṇuból áradnak, a védikus irodalom eredetinek nevezi. Te eredeti vagy, mert valamennyi inkarnációként megjelenő formád kívül van ezen az anyagi teremtésen. Tested már az előtt létezett, hogy a kozmikus megnyilvánulás létrejött volna. Formáid örökkévalóak és mindent áthatóak, önragyogóak, változatlanok, s az anyagi kötőerők nem szennyezik be őket. Ezek az örök formák örökké mindenről tudatosak és gyönyörteliek. A transzcendentális jóság szintjén állnak, és mindig különféle kedvteléseket végeznek. Te nem korlátozódsz kizárólag egy bizonyos testre: minden ilyen transzcendentális, örök test önellátó. Megértettem, hogy Te vagy a Legfelsőbb Úr Viṣṇu.” Levonhatjuk tehát azt a végkövetkeztetést, hogy az Úr Viṣṇu minden, noha különbözik is mindentől. Ez az acintya-bhedābheda-tattva filozófia.