HU/SB 10.7.12

Revision as of 08:25, 29 December 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

pūrvavat sthāpitaṁ gopair
balibhiḥ sa-paricchadam
viprā hutvārcayāṁ cakrur
dadhy-akṣata-kuśāmbubhiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pūrva-vat—ahogy a kézikocsi korábban állt; sthāpitam—újra összerakták, s rendben felrakták rá az edényeket; gopaiḥ—a tehénpásztorok; balibhiḥ—akik mind nagyon erősek és keménykötésűek voltak, s akik ezért könnyen össze tudták rakni a részeket; sa-paricchadam—minden dologgal, amit a kocsin tartottak; viprāḥ—a brāhmaṇák; hutvā—a tűzceremónia elvégzése után; arcayām cakruḥ—rituális szertartásokat végeztek; dadhi—túróval; akṣata—rizzsel; kuśa—és kuśa fűvel; ambubhiḥ—vízzel.


FORDÍTÁS

Miután az erős, derék tehénpásztorok újra összerakták a kézikocsit, s visszatették rá az edényeket és a többi eszközt, a brāhmaṇák bemutattak egy rituális szertartást tűzáldozattal, hogy megbékítsék a baljós bolygót, majd rizzsel, kuśával, vízzel és túróval imádták a Legfelsőbb Urat.


MAGYARÁZAT

A kézikocsin nehéz edények és egyéb eszközök voltak. Nagy erőre volt szükség ahhoz, hogy a kocsit újra összerakják, ahogy eredetileg volt, de a tehénpásztoroknak ez nem okozott nehézséget. Ekkor a gopa-jāti rendszerének megfelelően különböző védikus szertartásokat végeztek, hogy a szerencsétlenséget elhárítsák.