HU/SB 10.7.29

Revision as of 01:16, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

tam antarikṣāt patitaṁ śilāyāṁ
viśīrṇa-sarvāvayavaṁ karālam
puraṁ yathā rudra-śareṇa viddhaṁ
striyo rudatyo dadṛśuḥ sametāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tam—Tṛṇāvarta démonnak; antarikṣāt—az égből; patitam—lezuhant; śilāyām—egy kősziklára; viśīrṇa—szétszóródott, különvált; sarva-avayavam—testének minden tagja; karālam—nagyon félelmetes keze és lába; puram—Tripurāsura lakhelye; yathā—ahogy; rudra-śareṇa—az Úr Śiva nyilával; viddham—átszúrta; striyaḥ—valamennyi asszony, a gopīk; rudatyaḥ—noha sírtak, mivel Kṛṣṇát elszakították tőlük; dadṛśuḥ—látták maguk előtt; sametāḥ—mindannyian együtt.


FORDÍTÁS

Miközben az összesereglett gopīk Kṛṣṇa után sírtak, a démon úgy zuhant le az égből kicsavarodott végtagokkal egy hatalmas kősziklára, mintha az Úr Śiva nyila lőtte volna meg, mint Tripurāsurát.


MAGYARÁZAT

A transzcendentális életre az jellemző, hogy amint az Úr bhaktái bánkódnak, azonnal megtapasztalják az Úr transzcendentális cselekedeteit, és transzcendentális boldogságba merülnek. Az ilyen bhaktákat valójában mindig transzcendentális boldogság tölti el, s az efféle látszólagos szerencsétlenségek csupán további ösztönzést adnak erre a boldogságra.