HU/SB 3.1.25
25. VERS
- sa vāsudevānucaraṁ praśāntaṁ
- bṛhaspateḥ prāk tanayaṁ pratītam
- āliṅgya gāḍhaṁ praṇayena bhadraṁ
- svānām apṛcchad bhagavat-prajānām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ–ő, Vidura; vāsudeva–az Úr Kṛṣṇa; anucaram–állandó társ; praśāntam–nagyon béketűrő és szelíd; bṛhaspateḥ–Bṛhaspatinak, a félistenek bölcs lelki tanítómesterének; prāk–régebben; tanayam–fia vagy tanítványa; pratītam–elismert; āliṅgya–megölelve; gāḍham–meghatottan; praṇayena–szeretettel; bhadram–szerencsés; svānām–sajátja; apṛcchat–kérdezte; bhagavat–az Istenség Személyiségének; prajānām–a családja.
FORDÍTÁS
Vidura nagy szeretettel, meghatottan ölelte át őt [Uddhavát], az Úr Kṛṣṇa állandó társát, Bṛhaspati hajdani nagyszerű tanítványát, majd faggatni kezdte az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége családjáról.
MAGYARÁZAT
Vidura idősebb volt Uddhavánál – az apja lehetett volna –, ezért amikor találkoztak, Uddhava leborult Vidura előtt, Vidura pedig megölelte őt, mintha csak a fia lenne. Vidura bátyja, Pāṇḍu az Úr Kṛṣṇa nagybátyja volt, Uddhava pedig az Úr Kṛṣṇa egyik unokatestvére, ezért a társadalmi szokások szerint Uddhavának úgy kellett tisztelnie Vidurát, mintha az apja lenne. Uddhava a logika kiváló tudósa volt, s Bṛhaspatinak, a félistenek nagy tudású papjának és lelki tanítómesterének fiaként vagy tanítványaként ismerték. Vidura rokonai hogyléte felől kérdezte Uddhavát, noha már tudta, hogy eltávoztak e világból. Kérdése különösnek tűnhet, de Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogy a hír olyannyira megrendítette Vidurát, hogy kíváncsiságában újra érdeklődni kezdett. Érdeklődése tehát inkább lélektani volt, s nem a puszta tényekre vonatkozott.