HU/SB 6.1.11

Revision as of 20:45, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

śrī-bādarāyaṇir uvāca
karmaṇā karma-nirhāro
na hy ātyantika iṣyate
avidvad-adhikāritvāt
prāyaścittaṁ vimarśanam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bādarāyaṇiḥ uvāca—Śukadeva Gosvāmī, Vyāsadeva fia válaszolt; karmaṇā—gyümölcsöző cselekedetekkel; karma-nirhāraḥ—a gyümölcsöző cselekedetek semlegesítése; na—nem; hi—valójában; ātyantikaḥ—végső; iṣyate—lehetségessé válik; avidvat-adhikāritvāt—mert nincsen tudása; prāyaścittam—valódi vezeklés; vimarśanam—a Vedānta teljes ismerete.


FORDÍTÁS

Śukadeva Gosvāmī, Vedavyāsa fia így válaszolt: Kedves királyom! Mivel a bűnös tettek ellensúlyozására szolgáló cselekedetek szintén gyümölcsözőek, nem fogják megszabadítani az embert attól a hajlamtól, hogy a tettek gyümölcseiért cselekedjen. Akik követik a vezeklés szabályait, egyáltalán nem okosak, sőt, a sötétség kötőerejében élnek. Ha valaki nem szabadul meg a tudatlanság kötőerejétől, hasztalanul próbálja az egyik tettet a másikkal semlegesíteni, mert ezzel nem irthatja ki gyökerestől a vágyait. Így aztán az az ember, aki a külső szemlélő számára talán jámbornak tűnik, kétségtelenül hajlamos a bűnös cselekedetekre. A valódi vezeklést tehát a tökéletes tudásban, a Vedāntában elért megvilágosodás jelenti, amelynek segítségével az ember megérti a Legfelsőbb Abszolút Igazságot.


MAGYARÁZAT

A guru, Śukadeva Gosvāmī próbára tette Parīkṣit Mahārāját, és láthatjuk, hogy a király kiállta a próba egy részét azzal, hogy elvetette a vezeklés folyamatát, mert az gyümölcsöző cselekedeteket foglal magában. Śukadeva Gosvāmī most a spekulatív tudás síkját javasolja. A karma-kāṇḍától a jñāna-kāṇḍáig előrelépve azt mondja: prāyaścittaṁ vimarśanam. „Az igazi vezeklés a teljes tudás.” A vimarśana a spekulatív tudás művelésére utal. A Bhagavad-gītā a karmīkat, azokat, akik nem rendelkeznek tudással, szamarakhoz hasonlítja. Kṛṣṇa így szól (Bhagavad-gītā 7.15):

na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
prapadyante narādhamāḥ
māyayāpahṛta-jñānā
āsuraṁ bhāvam āśritāḥ

„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.” Azokat a karmīkat tehát, akik bűnös tetteket követnek el, és nem ismerik az élet valódi célját, mūḍháknak, szamaraknak nevezik. A Bhagavad-gītā azonban a vimarśanát is megmagyarázza (BG 15.15), amikor Kṛṣṇa azt mondja: vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ, a Védák tanulmányozásának célja az, hogy megértsük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha valaki tanulmányozza ugyan a Vedāntát, de csupán a spekulatív tudás terén ér el valamilyen fejlődést, és nem érti meg a Legfelsőbb Urat, akkor ugyanolyan mūḍha marad. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 7.19) kijelenti, valódi tudásra akkor tesz szert az ember, ha megérti Kṛṣṇát, és meghódol Neki (bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate). Ahhoz tehát, hogy valaki műveltté váljon, és megtisztuljon az anyagi szennyeződéstől, meg kell próbálnia megérteni Kṛṣṇát, mert így azonnal megszabadul minden jámbor és bűnös cselekedettől, valamint azok visszahatásaitól.