HU/SB 6.1.46

Revision as of 20:50, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


46. VERS

yatheha deva-pravarās
trai-vidhyam upalabhyate
bhūteṣu guṇa-vaicitryāt
tathānyatrānumīyate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā—ahogyan; iha—ebben az életben; deva-pravarāḥ—ó, legkiválóbb félisten; trai-vidhyam—háromféle sajátságot; upalabhyate—elérnek; bhūteṣu—az élőlények között; guṇa-vaicitryāt—mert eltérő mértékben szennyezi be őket a természet három kötőereje; tathā—hasonlóan; anyatra—más helyeken; anumīyate—következtetünk.


FORDÍTÁS

Ó, legkiválóbb félistenek! Háromféle életmódot különböztetünk meg a természet három kötőereje által okozott szennyezettség alapján. Ezek szerint az élőlények lehetnek békések, nyughatatlanok és ostobák; boldogok, boldogtalanok vagy a kettő között; vallásosak, vallástalanok vagy csak részben vallásosak. Arra következtethetünk, hogy eljövendő életükben ez a háromféle anyagi természet hasonlóképpen hat majd rájuk.


MAGYARÁZAT

Az anyagi természet három kötőerejének működése és visszahatásai jól láthatóak ebben az életben. Vannak például olyan emberek, akik nagyon boldogok, vannak, akik nagyon szenvednek, és vannak, akiknek a boldogságból és a szenvedésből egyaránt kijut. Ez az anyagi természet kötőerőivel    —    a jósággal, a szenvedéllyel és a tudatlansággal    —    való múltbeli kapcsolatunk eredménye. Mivel ezek a változatok jól megfigyelhetőek ebben az életben, feltételezhetjük, hogy az élőlények az anyagi természet különféle kötőerőivel való társulásuk szerint lesznek boldogok, szenvednek vagy éreznek boldogságot és szenvedést a következő életükben is. A legjobb tehát, ha távol maradunk az anyagi természet három kötőerejétől, és mindig transzcendentálisan fölötte állunk szennyező hatásuknak. Ez csak akkor válik lehetővé, ha az ember teljesen elmélyül az Úr odaadó szolgálatában. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 14.26) megerősíti ezt:

māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
bhakti-yogena sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate

„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” Ha valaki nem adja át magát teljesen az Úr szolgálatának, akkor az anyagi természet három kötőereje beszennyezheti, és szenvednie kell a boldogtalanságtól vagy a boldogtalansággal keveredő boldogságtól.