HU/SB 6.17.14

Revision as of 21:13, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

nāyam arhati vaikuṇṭha-
pāda-mūlopasarpaṇam
sambhāvita-matiḥ stabdhaḥ
sādhubhiḥ paryupāsitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; ayam—ez a személy; arhati—megérdemli; vaikuṇṭha-pāda-mūla-upasarpaṇam—hogy megkeresse az Úr Viṣṇu lótuszlábának menedékét; sambhāvita-matiḥ—nagy becsben állónak tekinti magát; stabdhaḥ—szemtelen; sādhubhiḥ—a nagy szentek; paryupāsitam—imádták.


FORDÍTÁS

A fejébe szállt a dicsőség, s most azt gondolja: „Én vagyok a legjobb!” Arcátlan, és nagyon fontosnak tartja magát, ezért nem érdemli meg az Úr Viṣṇu lótuszlábának oltalmát, azét a lótuszlábét, melyet valamennyi szent imád.


MAGYARÁZAT

Ha egy bhakta azt gondolja magáról, hogy nagyon magas szinten áll az odaadó szolgálatban, akkor önhitt, s nem alkalmas arra, hogy az Úr lótuszlábának oltalma alatt üljön. Az Úr Caitanya utasítása itt újra alkalmazható:

tṛṇād api sunīcena
taror api sahiṣṇunā
amāninā mānadena
kīrtanīyaḥ sadā hariḥ

„Énekeljük az Úr szent nevét alázatos elmével, tekintsük magunkat kevesebbnek az utcán heverő szalmaszálnál, legyünk türelmesebbek, mint egy fa, és minden hamis tekintélyérzettől mentesen álljunk készen arra, hogy minden tiszteletet megadjunk másoknak. Ilyen elmeállapotban mindig képesek leszünk énekelni az Úr szent nevét.” Ha valaki nem alázatos és nem szerény, nem alkalmas arra, hogy az Úr lótuszlábához üljön.