HU/SB 6.17.15
15. VERS
- ataḥ pāpīyasīṁ yonim
- āsurīṁ yāhi durmate
- yatheha bhūyo mahatāṁ
- na kartā putra kilbiṣam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ—ezért; pāpīyasīm—legbűnösebb; yonim—fajokba; āsurīm—démonikus; yāhi—menjen; durmate—ó, arcátlan; yathā—azért, hogy; iha—ebben a világban; bhūyaḥ—újra; mahatām—a nagy személyiségeknek; na—ne; kartā—elkövess; putra—kedves fiam; kilbiṣam—semmilyen sértést.
FORDÍTÁS
Ó, arcátlan, ó, kedves fiam! Szüless meg hát a démonok alantas, bűnös családjában, hogy ne kövess el újra ilyen sértést e világban a nagy szentek ellen!
MAGYARÁZAT
Az embernek nagyon kell vigyáznia, hogy ne kövessen el sértéseket a vaiṣṇavák lótuszlábai ellen, akik között az Úr Śiva a legkiválóbb. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Śrīla Rūpa Gosvāmīt tanította, a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sértést hātī mātānak, vad elefántnak nevezte. Ha egy megvadult elefánt behatol egy szép kertbe, az egészet tönkreteszi. Ha valaki olyanná válik, mint a vad elefánt, és sértéseket követ el egy vaiṣṇava lótuszlába ellen, egész lelki fejlődése elakad. Nagyon óvatosnak kell tehát lennünk, hogy ne kövessünk el sértéseket a vaiṣṇavák lótuszlába ellen.
Pārvatī anya jogosan büntette meg Citraketut, mert Citraketu szemtelenül megbírálta a legfelsőbb apát, Mahādevát, aki az ebben az anyagi világban feltételekhez kötött élőlények atyja. Durgā istennőt anyának, az Úr Śivát pedig apának nevezik. Egy tiszta vaiṣṇavának nagyon kell vigyáznia, hogy úgy végezze kötelességét, hogy közben ne bíráljon másokat. Ez a legbiztonságosabb. Másként, ha valaki hajlamos arra, hogy másokat bíráljon, a vaiṣṇavák kritizálásának súlyos bűnét követheti el.
Citraketu kétségtelenül vaiṣṇava volt, ezért csodálkozhatott volna, hogy Pārvatī megátkozta. De Pārvatī istennő putrának, „fiam”-nak szólította. Mindenki Durgā anya fia, ő azonban nem egy hétköznapi anya. Amint látja, hogy egy démon nem viselkedik megfelelően, azonnal megbünteti, hogy az eszéhez térjen. Ezt az Úr Kṛṣṇa magyarázza el a Bhagavad-gītāban (BG 7.14):
- daivī hy eṣā guṇamayī
- mama māyā duratyayā
- mām eva ye prapadyante
- māyām etāṁ taranti te
„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” Meghódolni Kṛṣṇának azt jelenti, hogy meghódolunk bhaktáinak is, mert senki sem lehet Kṛṣṇa jó szolgája, ha nem jó szolgája a bhaktáknak. Chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā: az ember nem emelkedhet fel Kṛṣṇa szolgájának a helyzetébe, ha nem szolgálja Kṛṣṇa szolgáját. Pārvatī anya ezért pontosan úgy beszélt Citraketuhoz, akár egy anya, aki így szól rossz gyermekéhez: „Kedves gyermekem, azért büntetlek meg, hogy soha többé ne csinálj ilyet!” Ezt a vonást, hogy az anya megbünteti a gyermekét, még Yaśodā mamában is megtaláljuk, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségének anyja lett. Yaśodā mama úgy büntette meg Kṛṣṇát, hogy megkötözte, s egy bottal megfenyegette. Az anyának tehát kötelessége megdorgálni szeretett fiát, még akkor is, ha az történetesen Maga a Legfelsőbb Úr. Tudnunk kell, hogy Durgā anya jogosan büntette meg Citraketut. Ez a büntetés áldás volt számára, mert miután megszületett Vṛtrāsura démonként, egyenesen Vaikuṇṭhára került.