HU/SB 6.17.13
13. VERS
- eṣām anudhyeya-padābja-yugmaṁ
- jagad-guruṁ maṅgala-maṅgalaṁ svayam
- yaḥ kṣatra-bandhuḥ paribhūya sūrīn
- praśāsti dhṛṣṭas tad ayaṁ hi daṇḍyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣām—ők mindannyian (e kiváló személyiségek); anudhyeya—örökké meditálnak rajtuk; pada-abja-yugmam—akinek két lótuszlába; jagat-gurum—az egész világ lelki tanítómesterét; maṅgala-maṅgalam—a legmagasabb rendű vallásos elv megszemélyesítőjét; svayam—magát; yaḥ—ő, aki; kṣatra-bandhuḥ—a kṣatriyák söpredéke; paribhūya—semmibe véve; sūrīn—a félisteneket (mint Brahmā és mások); praśāsti—megbünteti; dhṛṣṭaḥ—szemtelen; tat—ezért; ayam—ezt a személyt; hi—valójában; daṇḍyaḥ—meg kell büntetni.
FORDÍTÁS
Ez a Citraketu a kṣatriyák söpredéke, mert arcátlanul semmibe vette Brahmāt és a többi félistent, amikor megsértette az Úr Śivát, akinek lótuszlábán e félistenek örökké meditálnak. Az Úr Śiva a vallás megszemélyesítője és az egész világ lelki tanítómestere, ezért Citraketu rászolgált a büntetésre!
MAGYARÁZAT
Az összegyűltek valamennyien kiváló brāhmaṇák és önmegvalósított lelkek voltak, mégsem szóltak semmit az Úr Śiva viselkedése láttán, aki átölelte az ölében ülő Pārvatī istennőt. Citraketu azonban megbírálta az Úr Śivát, ezért Pārvatī véleménye szerint megérdemelte, hogy megbüntessék.