HU/SB 7.10.14

Revision as of 22:55, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

ya etat kīrtayen mahyaṁ
tvayā gītam idaṁ naraḥ
tvāṁ ca māṁ ca smaran kāle
karma-bandhāt pramucyate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ—bárki; etat—ezt a cselekedetet; kīrtayet—énekli; mahyam—Nekem; tvayā—általad; gītam—felajánlott imák; idam—ezt; naraḥ—emberi lény; tvām—rád; ca—valamint; mām ca—Rám is; smaran—emlékezvén; kāle—idővel; karma-bandhāt—az anyagi cselekedetek kötelékeitől; pramucyate—megszabadul.


FORDÍTÁS

Aki mindig cselekedeteidre és az Én cselekedeteimre gondol, és aki mindig énekli azokat az imákat, melyeket te mondtál el, az idővel megszabadul az anyagi tettek visszahatásaitól.


MAGYARÁZAT

Ez a vers elmondja, hogy aki Prahlāda Mahārāja tetteiről és az ő tetteivel kapcsolatban Nṛsiṁhadeva tetteiről beszél vagy hall, az lassanként megszabadul a gyümölcsöző cselekedetek minden kötelékétől. A Bhagavad-gītā (BG 2.15, 2.56) kijelenti:

yaṁ hi na vyathayanty ete
puruṣaṁ puruṣarṣabha
sama-duḥkha-sukhaṁ dhīraṁ
so ’mṛtatvāya kalpate

„Ó, emberek között a legkiválóbb [Arjuna]! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.”

duḥkheṣv anudvigna-manāḥ
sukheṣu vigata-spṛhaḥ
vīta-rāga-bhaya-krodhaḥ
sthita-dhīr munir ucyate

„Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.” Egy bhaktának nem szabad elkeserednie, ha nehéz helyzetbe kerül, és nem szabad nagyon boldognak lennie, ha anyagi gazdagságban van része. Így kell ügyesen irányítani az anyagi életet. Egy bhakta tudja, hogyan kell ezt tenni, ezért jīvan-muktának nevezik. Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban megmagyarázza:

īhā yasya harer dāsye
karmaṇā manasā girā
nikhilāsv apy avasthāsu
jīvan-muktaḥ sa ucyate

„Aki testével, elméjével, értelmével és szavaival Kṛṣṇa-tudatosan cselekszik (más szóval Kṛṣṇát szolgálja), az már ebben az anyagi világban felszabadult, noha talán számtalan anyagi cselekedetet hajt végre.” A bhakta az életében minden körülmények között odaadó szolgálatot végez, ezért mentes minden anyagi köteléktől.

bhaktiḥ punāti man-niṣṭhā
śva-pākān api sambhavāt

„Még ha valaki húsevők családjában született is, megtisztul, ha odaadó szolgálatot végez.” (SB 11.14.21) Śrīla Jīva Gosvāmī ezt a verset idézi, hogy logikus bizonyítékkal szolgáljon arra, hogy aki Prahlāda Mahārāja tiszta életéről és cselekedeteiről énekel, az megszabadul az anyagi tettek visszahatásaitól.