HU/SB 7.7.27: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
No edit summary
 
Line 1: Line 1:
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H27]]
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H27]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben?| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben?]]'''</div>
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.26| SB 7.7.26]] '''[[HU/SB 7.7.26|SB 7.7.26]] - [[HU/SB 7.7.28|SB 7.7.28]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.28| SB 7.7.28]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.26| SB 7.7.26]] '''[[HU/SB 7.7.26|SB 7.7.26]] - [[HU/SB 7.7.28|SB 7.7.28]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.28| SB 7.7.28]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
Line 45: Line 45:
:''naiti mām eti so ’rjuna''
:''naiti mām eti so ’rjuna''


„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ha nem értjük meg Kṛṣṇát és nem leszünk Kṛṣṇa-tudatosak, továbbra is az anyag béklyóiban kell maradnunk. Ahhoz, hogy véget vessünk ennek a feltételekhez kötött életnek, meg kell hódolnunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Valójában ez az, amit a Legfelsőbb Úr megkövetel tőlünk. ''Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja''.
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ha nem értjük meg Kṛṣṇát és nem leszünk Kṛṣṇa-tudatosak, továbbra is az anyag béklyóiban kell maradnunk. Ahhoz, hogy véget vessünk ennek a feltételekhez kötött életnek, meg kell hódolnunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Valójában ez az, amit a Legfelsőbb Úr megkövetel tőlünk. ''Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja'' ([[HU/BG 18.66|BG 18.66]]).


Ṛṣabhadeva Mahārāja azt tanácsolta: ''na sādhu manye yata ātmano ’yam asann api kleśada āsa dehaḥ''. Kellőképpen okosnak kell lennünk ahhoz, hogy lássuk, hogy noha testünk ideiglenes és nem tart sokáig, ameddig van testünk, addig szenvednünk kell az anyagi lét fájdalmaitól. Ezért ha a jó társulásnak, a hiteles lelki tanítómester utasításainak köszönhetően elfogadjuk a Kṛṣṇa-tudatot, anyagi létünk feltételekhez kötött élete véget ér, és visszanyerjük eredeti tudatunkat, a Kṛṣṇa-tudatot. Ha valaki Kṛṣṇa-tudatú, megértheti, hogy az anyagi lét    —    akár ébren vagyunk, akár álmodunk    —    nem más, mint egy álom, s nincs valódi értéke. Erre a megvalósításra a Legfelsőbb Úr kegyéből tehetünk szert, s ezt a kegyet találjuk meg a Bhagavad-gītā tanításainak formájában is. Śrī Caitanya Mahāprabhu küldetése éppen ezért az, hogy mindenkit jótékony tettekre ösztönözzön, s ez a jótékony tett nem más, mint felébreszteni az ostoba élőlényeket, különösen az emberi társadalomban, hogy a Kṛṣṇa-tudat síkjára emelkedhessenek, és megszabadulhassanak a feltételekhez kötött élettől.
Ṛṣabhadeva Mahārāja azt tanácsolta: ''na sādhu manye yata ātmano ’yam asann api kleśada āsa dehaḥ'' ([[HU/SB 5.5.4|SB 5.5.4]]). Kellőképpen okosnak kell lennünk ahhoz, hogy lássuk, hogy noha testünk ideiglenes és nem tart sokáig, ameddig van testünk, addig szenvednünk kell az anyagi lét fájdalmaitól. Ezért ha a jó társulásnak, a hiteles lelki tanítómester utasításainak köszönhetően elfogadjuk a Kṛṣṇa-tudatot, anyagi létünk feltételekhez kötött élete véget ér, és visszanyerjük eredeti tudatunkat, a Kṛṣṇa-tudatot. Ha valaki Kṛṣṇa-tudatú, megértheti, hogy az anyagi lét    —    akár ébren vagyunk, akár álmodunk    —    nem más, mint egy álom, s nincs valódi értéke. Erre a megvalósításra a Legfelsőbb Úr kegyéből tehetünk szert, s ezt a kegyet találjuk meg a Bhagavad-gītā tanításainak formájában is. Śrī Caitanya Mahāprabhu küldetése éppen ezért az, hogy mindenkit jótékony tettekre ösztönözzön, s ez a jótékony tett nem más, mint felébreszteni az ostoba élőlényeket, különösen az emberi társadalomban, hogy a Kṛṣṇa-tudat síkjára emelkedhessenek, és megszabadulhassanak a feltételekhez kötött élettől.


Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következő verseket idézi:
Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következő verseket idézi:

Latest revision as of 11:33, 8 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

etad dvāro hi saṁsāro
guṇa-karma-nibandhanaḥ
ajñāna-mūlo ’pārtho ’pi
puṁsaḥ svapna ivārpyate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

etat—ez; dvāraḥ—akinek az ajtaja; hi—valójában; saṁsāraḥ—az anyagi lét, amelyben az ember a háromféle gyötrelemtől szenved; guṇa-karma-nibandhanaḥ—az anyagi természet három kötőerejének bűvölete; ajñāna-mūlaḥ—aminek a gyökere a tudatlanság; apārthaḥ—valódi jelentés nélkül; api—még; puṁsaḥ—az élőlényé; svapnaḥ—egy álom; iva—mint; arpyate—helyezett.


FORDÍTÁS

A szennyezett értelem miatt az ember a természet kötőerőinek az alárendeltje lesz, és így az anyagi lét feltételekhez köti őt. Akárcsak az álombeli állapotot, amikor az ember szenvedése nem valóságos, a tudatlanságnak köszönhető anyagi létet is nemkívánatosnak és ideiglenesnek kell tekintenünk.


MAGYARÁZAT

Az ideiglenes élet e nemkívánatos állapotát tudatlanságnak hívják. Nagyon könnyű megérteni, hogy az anyagi test ideiglenes, mert egy bizonyos időpontban létrejön, s egy bizonyos időpontban véget ér, miután keresztülment a hatféle átalakuláson, vagyis a születésen, a halálon, a növekedésen, a fennmaradáson, az átalakuláson és a sorvadáson. Az örök léleknek ez az állapota a tudatlanságának tudható be, és annak ellenére, hogy ideiglenes, ez egy nemkívánatos állapot. Az élőlény tudatlansága miatt egyik ideiglenes testből a másikba kerül, ám a szellemi léleknek nincs szüksége arra, hogy ilyen átmeneti testekbe lépjen. Ezt csakis azért teszi, mert tudatlan, azaz mert megfeledkezett Kṛṣṇáról. Az emberi életformában tehát    —    amikor fejlett értelemmel rendelkezik    —    az embernek meg kell változtatnia a tudatát, azzal, hogy igyekszik megérteni Kṛṣṇát. Ekkor felszabadulhat. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 4.9) is megerősíti, ahol az Úr így szól:

janma karma ca me divyam
evaṁ yo vetti tattvataḥ
tyaktvā dehaṁ punar janma
naiti mām eti so ’rjuna

„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ha nem értjük meg Kṛṣṇát és nem leszünk Kṛṣṇa-tudatosak, továbbra is az anyag béklyóiban kell maradnunk. Ahhoz, hogy véget vessünk ennek a feltételekhez kötött életnek, meg kell hódolnunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Valójában ez az, amit a Legfelsőbb Úr megkövetel tőlünk. Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Ṛṣabhadeva Mahārāja azt tanácsolta: na sādhu manye yata ātmano ’yam asann api kleśada āsa dehaḥ (SB 5.5.4). Kellőképpen okosnak kell lennünk ahhoz, hogy lássuk, hogy noha testünk ideiglenes és nem tart sokáig, ameddig van testünk, addig szenvednünk kell az anyagi lét fájdalmaitól. Ezért ha a jó társulásnak, a hiteles lelki tanítómester utasításainak köszönhetően elfogadjuk a Kṛṣṇa-tudatot, anyagi létünk feltételekhez kötött élete véget ér, és visszanyerjük eredeti tudatunkat, a Kṛṣṇa-tudatot. Ha valaki Kṛṣṇa-tudatú, megértheti, hogy az anyagi lét    —    akár ébren vagyunk, akár álmodunk    —    nem más, mint egy álom, s nincs valódi értéke. Erre a megvalósításra a Legfelsőbb Úr kegyéből tehetünk szert, s ezt a kegyet találjuk meg a Bhagavad-gītā tanításainak formájában is. Śrī Caitanya Mahāprabhu küldetése éppen ezért az, hogy mindenkit jótékony tettekre ösztönözzön, s ez a jótékony tett nem más, mint felébreszteni az ostoba élőlényeket, különösen az emberi társadalomban, hogy a Kṛṣṇa-tudat síkjára emelkedhessenek, és megszabadulhassanak a feltételekhez kötött élettől.

Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következő verseket idézi:

duḥkha-rūpo ’pi saṁsāro
buddhi-pūrvam avāpyate
yathā svapne śiraś chedaṁ
svayaṁ kṛtvātmano vaśaḥ
tato duḥkham avāpyeta
tathā jāgarito ’pi tu
jānann apy ātmano duḥkham
avaśas tu pravartate

Az embernek meg kell értenie, hogy az élet anyagi állapotát tengernyi szenvedés jellemzi. Ezt csak megtisztult értelemmel lehet megérteni. Ha valakinek megtisztult az értelme, akkor láthatja, hogy a nemkívánatos, ideiglenes anyagi élet éppen olyan, akár egy álom. Ahogyan az ember fájdalmat érez, amikor álmában a fejét veszik, tudatlansága miatt nemcsak álmában szenved, hanem ébren is. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegye nélkül az ember tudatlanságban marad, és így az anyagi szenvedések számtalan formában érhetik.