HU/SB 8.17.23

Revision as of 07:58, 5 October 2019 by Aditya (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

so ’dityāṁ vīryam ādhatta
tapasā cira-sambhṛtam
samāhita-manā rājan
dāruṇy agniṁ yathānilaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—Kaśyapa; adityām—Aditinek; vīryam—magot; ādhatta—helyezte; tapasā—lemondása által; cira-sambhṛtam—hosszú-hosszú évekig megtartóztatva; samāhita-manāḥ—teljes transzban az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditálva; rājan—ó, király; dāruṇi—mint a tűzifában; agnim—tűz; yathā—mint; anilaḥ—szél.


FORDÍTÁS

Ó, király! Ahogyan a szél súrlódást okoz két fadarab között, s ezzel tüzet lobbant fel, Kaśyapa Muni, aki transzcendentális helyzetét teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségébe merítette, erejét Aditi méhébe juttatta.


MAGYARÁZAT

Az erdőtűz akkor lobban fel, amikor két fadarab a szél hatására egymáshoz súrlódik. A tűz azonban valójában nem tartozik sem a fához, sem a szélhez    —    mindig különbözik mind a kettőtől. Éppen így most azt is meg kell értenünk, hogy Kaśyapa Muni és Aditi egyesülése nem olyan volt, mint a közönséges emberi lények nemi kapcsolata. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének semmi köze az emberek nemi kapcsolata során termelt váladékokhoz. Ő mindig tökéletesen független az anyag efféle kombinációitól.

Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.29) kijelenti: samo ’haṁ sarva-bhūteṣu. „Én minden élőlénnyel egyenlően bánok.” Ennek ellenére mégis belépett Aditi méhébe, hogy megoltalmazza bhaktáit, és megölje a démonokat, akik zavart okoztak. Mindez tehát az Úr transzcendentális kedvtelése, s nem szabad félreértenünk. Ne gondoljuk, hogy az Úr úgy lett Aditi fia, ahogy egy közönséges gyermek születik meg egy férfi és egy nő nemi érintkezéséből.

E helyütt    —    hiszen a vitatkozások korát éljük    —    azt is helyénvaló elmagyaráznunk, mi az élet eredete. Az élőlény életereje    —    a lélek    —    különbözik az emberi lény petesejtjétől és hímivarsejtjétől. Noha a feltételekhez kötött léleknek semmi köze sincs a férfi és a nő szaporítósejtjeihez, tettei következtében a megérdemelt helyzetbe kerül (karmaṇā daiva-netreṇa (SB 3.31.1)). Az életet azonban nem a két ivarsejt hozza létre: az élet nem függ egyetlen anyagi elemtől sem. Ahogyan a Bhagavad-gītā részletesen leírja, az élőlény nincs kitéve semmilyen anyagi visszahatásnak. Tűz nem égetheti, éles fegyverrel nem lehet feldarabolni, víz nem nedvesítheti, és levegő nem száríthatja. Teljes mértékben különbözik a fizikai elemektől, ám egy felsőbb elrendezés folytán ezekbe az anyagi elemekbe kerül. Mindig független az anyaggal való kapcsolattól (asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ), de mivel anyagi körülmények közé került, el kell szenvednie a természet anyagi kötőerőinek visszahatásait.

puruṣaḥ prakṛti-stho hi
bhuṅkte prakṛti-jān guṇān
kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya
sad-asad-yoni-janmasu

„Így él az élőlény az anyagi természetben, a természet három kötőerejét élvezve, s mindez az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhető. Ily módon hol jó, hol pedig rossz éri őt a különféle fajokban.” (BG 13.22) Noha az élőlény független az anyagi elemektől, anyagi feltételek közé kerül, s így el kell szenvednie az anyagi cselekedetek visszahatásait.