HU/SB 8.22.11

Revision as of 23:23, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

athāham apy ātma-ripos tavāntikaṁ
daivena nītaḥ prasabhaṁ tyājita-śrīḥ
idaṁ kṛtāntāntika-varti jīvitaṁ
yayādhruvaṁ stabdha-matir na budhyate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—ezért; aham—én; api—szintén; ātma-ripoḥ—aki a család örök ellensége; tava—Tiéd; antikam—a menedéket; daivena—a gondviselés által; nītaḥ—hozott; prasabham—erővel; tyājita—megfosztva; śrīḥ—minden gazdagságtól; idam—ez az életfilozófia; kṛta-anta-antika-varti—mindig lehetőséget kap a halálra; jīvitam—az élet hossza; yayā—ilyen anyagi gazdagsággal; adhruvam—mint ideiglenes; stabdha-matiḥ—egy ilyen ostoba ember; na budhyate—nem képes megérteni.


FORDÍTÁS

Egyedül a sors kényszerített lótuszlábad alá s arra, hogy elveszítsem minden gazdagságomat. Az átmeneti gazdagság által teremtett illúzió miatt az emberek, akik anyagi feltételek között élnek, s akiknek minden pillanatban szembe kell nézniük a váratlanul lecsapó halállal, nem értik meg, hogy ez az élet ideiglenes. Egyedül a gondviselésnek köszönhetően menekültem meg ettől a helyzettől.


MAGYARÁZAT

Bali Mahārāja nagyra becsülte az Istenség Legfelsőbb Személyisége tetteit, annak ellenére, hogy rajta és Prahlāda Mahārāján kívül a démonok családjaiban mindenki örök ellenségének tekintette Viṣṇut. Ahogyan azonban Bali Mahārāja elmondta, az Úr Viṣṇu valójában nem az ellensége, hanem a legjobb barátja volt a családjának. Ennek a barátságnak az elveiről már beszéltünk. Yasyāham anugṛhṇāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ (SB 10.88.8): az Úr különleges kegyében részesíti bhaktáját, amikor elveszi minden anyagi gazdagságát. Bali Mahārāja helyesen látta az Úr viselkedését, s ezért így szólt: daivena nītaḥ prasabhaṁ tyājita-śrīḥ. „Azért helyeztél ilyen körülmények közé, hogy az örök élet igaz síkjára emelj.”

Valójában mindenkinek félnie kellene az úgynevezett társadalomtól, barátságtól és szerelemtől, amelyért erejét megfeszítve éjjel-nappal dolgozik. Ahogyan arra Bali Mahārāja a janād bhītaḥ szavakkal utal, a Kṛṣṇa-tudatú bhaktáknak mindig tartaniuk kell az anyagi jólétet hajszoló közönséges emberektől. Az ilyen embereket pramattáknak nevezik, ami azt jelenti, hogy őrültek, akik a lidércfény után futnak. Nem tudják, hogy az életükért vívott kemény küzdelem után egy újabb testbe kell menniük, s nem tudhatják, milyen testet kapnak legközelebb. Akik teljes mértékben elfogadják a Kṛṣṇa-tudatú filozófiát, s így megértik, mi az élet célja, sohasem vesznek részt a materialista életre jellemző versenyfutásban. Ha azonban egy őszinte bhakta valahogyan leesik, az Úr jó útra téríti, s megmenti attól, hogy a pokoli élet legsötétebb régiójába zuhanjon.

adānta-gobhir viśatāṁ tamisraṁ
punaḥ punaś carvita-carvaṇānām
(SB 7.5.30)

A materialista életmód nem más, mint hogy az emberek szünet nélkül azt rágják, amit már egyszer megrágtak. Noha az efféle életnek semmi haszna, megzabolázatlan érzékeik miatt az emberek bolondulnak érte. Nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma (SB 5.5.4). Az irányítatlan érzékek miatt az emberek teljesen belemerülnek a bűnös tettekbe, amelyek következtében olyan testet kapnak majd, amelyben szenvedniük kell. Bali Mahārāja felismerte, hogy az Úr megmentette őt e tudatlanság jellemezte zavarodott élettől, s ezért azt mondta, hogy értelme elkábult. Stabdha-matir na budhyate. Nem értette, hogyan részesíti kegyében bhaktáit az Istenség Legfelsőbb Személyisége azáltal, hogy erőszakkal véget vet anyagi cselekedeteiknek.