HU/SB 8.6.38

Revision as of 09:27, 15 September 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


38. VERS

giriṁ cāropya garuḍe
hastenaikena līlayā
āruhya prayayāv abdhiṁ
surāsura-gaṇair vṛtaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

girim—a hegy; ca—szintén; āropya—helyezve; garuḍe—Garuḍa hátára; hastena—kézzel; ekena—egy; līlayā—nagyon könnyen, kedvteléseként; āruhya—felszállva; prayayau—ment; abdhim—a tejóceánhoz; sura-asura-gaṇaiḥ—a félistenektől és asuráktól; vṛtaḥ—körülvéve.


FORDÍTÁS

Az Úr könnyedén, egy kézzel felemelte a hegyet, és Garuḍa hátára tette. Aztán Maga is Garuḍa hátára ült, s a félistenek és a démonok kíséretében a tejóceánhoz indult.


MAGYARÁZAT

Íme a bizonyíték a mindenki fölött álló Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenhatóságára. Az élőlényeket két osztályba sorolhatjuk: démonok és félistenek. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindkettőjük felett áll. A démonok a teremtést illetően a „véletlen” elméletében hisznek, míg a félistenek hiszik, hogy a teremtés az Istenség Legfelsőbb Személyisége keze által történt. Ez a vers bizonyítja, hogy a Legfelsőbb Úr mindenható, mert pusztán egyik kezével felemelte a Mandara-hegyet, a félisteneket és a démonokat, majd Garuḍa hátára tette és a tejóceánhoz vitte őket. A félistenek, a bhakták azonnal elfogadják, hogy ez az esemény megtörtént, mert tudják, hogy az Úr képes bármit felemelni, legyen az bármilyen nehéz. Ám annak ellenére, hogy az Úr a félistenek mellett a démonokat is Magával vitte, a démonok e történet hallatán azt mondják, hogy az egész csak legenda. De ha Isten mindenható, miért jelentene nehézséget számára, hogy felemeljen egy hegyet? Ha képes arra, hogy számtalan bolygót lebegtessen száz és száz, ezer és ezer Mandara-heggyel a hátukon, miért ne tudná felemelni az egyiket a kezével? Ez nem legenda. A hívők és a hitetlenek között azonban az a különbség, hogy a bhakták igaznak fogadják el a védikus írásokban említett történeteket, míg a démonok csak vitatkoznak, és legendának bélyegzik ezeket a megtörtént eseményeket. A démonok arra hajlanak, hogy kijelentsék: a kozmikus megnyilvánulásban minden véletlenül történik; de a félistenek, azaz a bhakták sohasem gondolják semmiről sem, hogy véletlen. Tudják, hogy minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezése. Ez a különbség a félistenek és a démonok között.