HU/SB 9.11.31-34

Revision as of 16:35, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


31-34. VERSEK

atha praviṣṭaḥ sva-gṛhaṁ
juṣṭaṁ svaiḥ pūrva-rājabhiḥ
anantākhila-koṣāḍhyam
anarghyoruparicchadam
vidrumodumbara-dvārair
vaidūrya-stambha-paṅktibhiḥ
sthalair mārakataiḥ svacchair
bhrājat-sphaṭika-bhittibhiḥ
citra-sragbhiḥ paṭṭikābhir
vāso-maṇi-gaṇāṁśukaiḥ
muktā-phalaiś cid-ullāsaiḥ
kānta-kāmopapattibhiḥ
dhūpa-dīpaiḥ surabhibhir
maṇḍitaṁ puṣpa-maṇḍanaiḥ
strī-pumbhiḥ sura-saṅkāśair
juṣṭaṁ bhūṣaṇa-bhūṣaṇaiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—ezután; praviṣṭaḥ—belépett; sva-gṛham—saját palotájába; juṣṭam—elfoglalta; svaiḥ—saját családtagjaival; pūrva-rājabhiḥ—a királyi család korábbi tagjaival; ananta—határtalan; akhila—mindenhol; koṣa—kincstár; āḍhyam—gazdag; anarghya—felbecsülhetetlen értékű; uru—magas; paricchadam—kellékek; vidruma—korall; udumbara-dvāraiḥ—az ajtók két oldalán; vaidūrya-stambha—vaidūrya-maṇiból készült oszlopokkal; paṅktibhiḥ—egy sorban; sthalaiḥ—padlókkal; mārakataiḥ—marakata kőből készült; svacchaiḥ—nagyon tisztára fényesített; bhrājat—csillogó; sphaṭika—márvány; bhittibhiḥ—alapok; citra-sragbhiḥ—különféle virágfüzérekkel; paṭṭikābhiḥ—zászlókkal; vāsaḥ—kelmék; maṇi-gaṇa-aṁśukaiḥ—különféle ragyogó és értékes kövekkel; muktā-phalaiḥ—igazgyöngyökkel; cit-ullāsaiḥ—növelve a mennyei örömet; kānta-kāma—teljesítve az ember vágyait; upapattibhiḥ—ilyen kellékekkel; dhūpa-dīpaiḥ—füstölőkkel és lámpákkal; surabhibhiḥ—nagyon illatos; maṇḍitam—díszített; puṣpa-maṇḍanaiḥ—különféle virágcsokrokkal; strī-pumbhiḥ—férfiakkal és nőkkel; sura-saṅkāśaiḥ—olyanok voltak, mint a félistenek; juṣṭam—teli; bhūṣaṇa-bhūṣaṇaiḥ—akiknek teste megszépítette díszeiket.


FORDÍTÁS

Ezután az Úr Rāmacandra belépett ősatyái palotájába, amely telis-teli volt kincstárakkal és értékes ruhákat őrző szobákkal. A bejárati ajtó két oldalán az ülőhelyek korallból készültek, az udvarokat vaidūrya-maṇi oszlopok övezték, a padlót fényesre csiszolt marakata-maṇiból rakták, az alapfal pedig márványból volt. Zászlókkal, virágfüzérekkel és mennyei fénnyel ragyogó drágakövekkel díszítették az egész palotát. Minden igazgyöngyökkel volt teli, körben pedig mindenhol lámpások és füstölők égtek. A palotában élő férfiak és nők olyanok voltak, akár a félistenek, s a legkülönfélébb ékszerek díszítették őket, amelyek attól tűntek gyönyörűnek, hogy a testükön viselték őket.