Category:HU/680504 - Lecke SB 05.05.01-3 - Boston

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtana) Halkan. (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják)

(szünet) Kérlek, gyertek előre. (szünet)

Kérlek, gyertek előre mindannyian. Gyertek előre.

(szünet)

Először is szeretném megköszönni Jadurāṇīnak a szép képeket. Fényt gyújt nekünk a lelki megértésről. Így Kṛṣṇa majd nagyobb energiával áldja meg őt a Kṛṣṇa-tudathoz. Köszönöm.

Szóval ez a kép, Rādhā-Kṛṣṇa, a társaival együtt, akik kép alapján most csatlakoztak a...

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī śaktir asmād

ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedaṁ gatau tau

(CC Adi 1.5)

Ez egy nagyon nagyszerű tudomány. Az Abszolút egy, viszont ahhoz, hogy élvezhessük a transzcendentális boldogságot... az Abszolút Igazságban, az Istenség Személyiségében létezik egy örömenergia, amelyet Ő Rādhārāṇīként terjeszt ki, és Rādhārāṇī társaiban ugyancsak kiterjed, Lalitāban, Viśākhāban – mindezen hölgyekben.

Nos, ebben az anyagi világban az örömenergia tükörképe, torz tükörképe van jelen. Van egy hiányossága. Itt nem élhetünk át semmilyen állandó jellegű örömöt. Az igazi öröm örökkévaló: ramante yogino ’nante satyānande cid-ātmani (CC Madhya 9.29). Ezért a yogīk megpróbálnak belépni ebbe az örökkévaló, boldog életbe. Ugyan úgy, mint ahogy egy beteg embernek, aki valóban komolyan akarja az egészséges életet, bizonyos korlátozásokon kell átesnie az orvos részéről, hogy gyorsan kilábaljon a betegségből. Hasonlóképpen, ha örök boldogságra vágyunk... vágyunk a boldogságra, viszont nem tudjuk, hogyan élvezzük az örök boldogságot. Ez a tanítás itt található, amelyet Ṛṣabha Mahārāja adott át fiainak: tapo divyaṁ putrakā (SB 5.5.1): „Kedves fiaim, ezt az életet, ezt az emberi létformát nem szabad anyagi örömök hajszolására pazarolni a létért folytatott kemény küzdelem végett, mivel az ilyen átmeneti anyagi örömöket még a kutyák és a disznók is élvezik.”

Szóval, az emberi élet nem arra való, hogy az értékes javakat egyszerűen kutyák és disznók módjára pazaroljuk el. Felelősséggel tartozunk. A lélek egyik testből a másikba vándorol, és ez az emberi testforma éppen alkalmas, hogy felkészítsen arra, hogyan léphetsz be Rādhā-Kṛṣṇa boldogságának transzcendentális síkjába. Örömöt keresel, viszont nem tudod, hogyan érd el ezt az örömöt. Az öröm eléréséhez az utasítás itt található: tapo divyaṁ. „Kedves fiaim, bizonyos a lemondás bizonyos elveit kell követnetek ahhoz” – divyaṁ –, „hogy elérjétek a transzcendentális örömöt az Abszolút Igazsággal való kapcsolatotok folyamán.” És a lemondás gyakorlásával a léted megtisztul. És amikor a léted megtisztul, akárcsak olyankor, amikor egészséges életre teszel szert... ha beteg állapotban valami nagyon kellemest szeretnél élvezni, nem teheted meg azt. Csakúgy, mint a sárgaságban szenvedő embernél, ha édes cukorkát adsz neki, keserű ízt fog érezni.

Nos, megkíséreljük utánozni ezt az élvezetet, Rādhā-Kṛṣṇát, de neked a keserűséget kell elszenvedned. Ha ez itt nem keserűség, akkor miért találunk fel oy sok megoldást a szexuális élet következményeinek ellensúlyozására? Megannyi pirulát, tudományos módszert fedeztünk fel annak érdekében, hogy "Élvezni tudjuk a szexuális életet, de ne ízleljük meg a keserűségét."

Ez azt jelenti, hogy itt olyan öröm található, amely imitáció, ezért mi ennek a keserűségét ízleljük meg. Ha igazi élvezetre vágyunk keserűség, mámor nélkül, akkor pontosan úgy kell felkészülnünk, mint ahogy egy beteg csendben követi az orvos szabályait és korlátozásait, hogy elérje az egészséges életet, majd élvezze azt. Beteg állapotban ugyszintén nem tudjuk igazán élvezni az életet.

Az élet ezen anyagi állapota beteges állapot. Erről nincs tudomásunk. És megpróbáljuk élvezni ezt a beteges állapotot. Ez azt jelenti, hogy súlyosbítjuk a betegséget – elmélyítjük. Nem gyógyítjuk ki a betegséget. Pont úgy, ahogy az orvos is korlátoz: „Ó, kedves betegem, ne egyen ezt. Ne igyon azt. Vegye be ezt a pirulát.” Szóval, vannak korlátozások, szabályok és előírások – ezt hívják tapasyának. Ám ha a beteg úgy gondolja, „Miért tartsam be ezeket a korlátozásokat? Azt eszem, amit akarok. Azt teszek, amit akarok. Szabad vagyok”, akkor nem fog meggyógyulni. Nem fog meggyógyulni.

Az elvek, a korlátozás önkéntes elfogadása, ahogyan azt a szentírások lefektetik, fokozatosan kigyógyítanak anyagi betegségemből. Tapo divyaṁ putrakā yena śuddhyed sattvaṁ. A sattvaṁ jelentése: az én létem. Ez most nem tiszta. Ezért nem élvezhetünk. Amit erőltetve (erőszakkal) élvezünk, annak a keserűségét ízleljük meg. Ha valódi élvezetet szeretnénk, tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁśuddhyed (SB 5.5.1).

A śuddhyed azt jelenti, hogy a léted teljesen megtisztul. És mi lesz annak az eredménye? Az eredménye: śuddhyed yasmād brahma-saukhyaṁ. Amikor eléred az életnek ezt a megtisztult állapotát, örökkévaló, végtelen élvezetetben lesz részed. Brahma-saukhyaṁ. A brahma jelentése bṛhatya bṛhanatyād. A brahma jelentése: az, aminek nincs határa, és ami mindig növekszik. Nincsenek határai; ennek ellenére növekszik. Ez a brahma. Bṛhatya bṛhanatyād iti brahma.

Ahogy az Úr Caitanya Śikṣāṣṭakájában is ez áll: ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ (CC Antya 20.12). Nos,... azt fogalmazza meg, hogy Isten e szent nevének éneklésével a szíved megtisztul minden piszoktól, anyagi szennyeződéstől. Ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ. És akkor megszabadulsz az anyagi lét minden perzselő szorongásától. Mindig szorongással, perzselő szorongással nézünk szembe. Az emberek ügyet sem vetnek rá. Az a véleményük: „Csak folytassuk így tovább. Erre a perzselő szorongásra nincs megoldás.” De van. És sajnos, nem foglalkozunk vele. Van rá recept, van rá gyógyszer, ám nem akarjuk bevenni. Senkit sem érdekel. Viszont van.

bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ

śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ

ānandāmbudhi-vardhanaṁ

(CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1)

Nos, Ṛṣabhadeva azt mondja: tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁśuddhyed (SB 5.5.1): „Csak szenteld az életed a tapasyának, a lemondásnak.” A lemondás azt jelenti, hogy önként elfogadsz valamilyen, úgynevezett kellemetlenséget. Kellemetlenség nincs. Ahogyan a mi védikus elvünk szerint szintén azt mondjuk: „Ne…” „Ne élj tiltott szexuális életet.” Ez nem a szexuális élet teljes beszüntetése, lévén ebben a világban az anyagi boldogság végső szava a szexuális élet.

Ezért amíg ezzel az anyagi testtel rendelkezünk, amíg enni, aludni, védekezni kell, hasonlóan, a szexuális életre is szükségünk van. Szóval, ez nem tilos. A tapasya nem azt jelenti, hogy teljesen el kell felejtened a szexuális életet. Ha az… ha azt meg tudod tenni, az nagyon jó. Viszont, ha nem, akkor legyen korlátozott, szabályozott. Ezt hívják tapasyának. A tapasya azt jelenti, hogy elfogadjuk az élet e négy alapelvét, az āhāra-nidra-bhaya-maithuna ca-t (Hitopadeśa): evés, alvás, védekezés és párzás, bizonyos korlátozások és gyakorlat mellett. Bármikor gyakorlod, könnyebb lesz. Egy szép bengáli vers szerint: śarīrer nam mahāśaya ya sahabe tai soy. (a test tűrőképessége nagy, gyakorlással bármit el tud viselni, amit akar.) Nos, ez a test olymódon van megalkotva, hogy ha gyakorlunk valamit, nem fogunk kellemetlenséget érezni. Csakúgy, mint Indiában – persze, ez egy trópusi ország –, ó, sok szent ember él ott, ennek ellenére nyílt terepen ülnek, még télen is.

Láttam ilyet. Pusztán csak egy kis lobogó tűz ég előttük, és nagyon boldogok. Semmi szükség gyönyörű ruhára vagy gyapjúkabátra. Semmi. Ez gyakorlás kérdése. Ha gyakorlod, abhyāsa-yoga-yuktena cetasā nānya-gāminā (BG 8.8). A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy gyakorlás által, abhyāsa-yoga – a gyakorlás az abhyāsa-yogát jelenti – az ember paramaṁ puruṣaṁ upeti, az ember visszatérhet az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Ṛṣabhadeva tehát ezt javasolja:

tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁ

śuddhyed yasmād brahma-saukhyaṁ sanātanam

(SB 5.5.1)

Tat ananta. A brahma-saukhya határtalant jelent. Valójában korlátlan életet, korlátlan örömöt, korlátlan tudást szeretnénk – de ez ebben a feltételekhez kötött életben nem lehetséges. Ezért ajánlott az anyagi körülmények alóli felszabadulás.

(félre) Kérd meg, hogy üljön le.

Tehát, az első megoldás ahhoz, hogyan szabadulj ki ebből az anyagi szorításból, itt ajánlott: mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes (SB 5.5.2). Ha meg akarsz szabadulni ettől az anyagi, feltételekhez kötött élettől, akkor egy mahathoz, mahātmāhoz kell fordulnod. Mahat. A mahat jelentése: akinek a szíve kiterjedt, akinek az elméje kiterjedt, vagy az élete kiterjedt. Mahat-seva. A seva azt jelenti, hogy szolgálni őt. A Bhagavad-gītā is ezt ajánlja: tad-vijñānārthaṁ... tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā (BG 4.34). Maga a seva szó. A seva jelentése "szolgálat". Olyan emberhez kell fordulnod, aki ismeri annak a tudományát, hogyan lehet kiszabadulni ebből az anyagi, feltételekhez kötött életből. És akkor praṇipātena. A praṇipāt azt jelenti: meghódolni neki. A pra azt jelenti, hogy "teljesen". Prakṛṣṭa-rūpeṇa nipāta – teljesen meghódolni. Tad viddhi praṇipātena paripraśnena. A meghódolás nem azt jelenti, hogy nem szabad kérdezned vagy érdeklődnöd. A kérdezésnek és az érdeklődésnek jelen kell lennie. Ez nem olyan, hogy rád erőltetnek valamit, amiről azt mondják: „Így kell cselekedned.” Nem. A védikus irodalomban nincs olyasmi, hogy valamit dogmatikusan rád erőltetnének. Nem. A Bhagavad-gītāban azt írja, Kṛṣṇa, miután megtanította Arjunával a Bhagavad-gītāt, azt mondja: „Kedves Arjuna, most elmagyaráztam neked a titkok titkát. Csak gondold át teljességébe, és tégy, ahogy akarsz.”

Nem erőlteti rá, hogy „Így kell tenned”. A lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője, azaz Kṛṣṇa, nem kényszerít semmire. Mivel az úgy nem fog működni, még a hétköznapi életben sem. Még akkor is, ha egy gyerekre kényszerítesz valamit, az is tiltakozni fog. Ezért nem lehet erőszakot alkalmazni. Az embernek okosan, hideg fejjel kell megértenie ezt a lelki tudományt; viszont olyan személyhez kell fordulnod, aki ténylegesen ismeri a lelki tudományt, vagyis Isten tudományát.

Ezért adja a Bhagavad-gītā ezt az utasítást, tad viddhi praṇipātena, hogy akinél ezt a lelki tudományt kell elsajátítanod, annak olyan személynek kell lennie, akinek képes vagy meghódolni. Meghódolás és a személyének szolgálata hiányában semmi értelme sincs az érdeklődésnek. Nem szabad olyan személyhez fordulni, akit nem tartasz tekintélynek. Különben csak időpocsékolás lesz. Ha érdeklődni szeretnél egy tekintélynél, először is meg kell állapítanod, hogy valóban tekintélyt képviselő személyhez fordultál-e vagy sem.

Ha úgy gondolod, hogy „Ez az ember, ez a személy valóban tekintély”, akkor hódolj meg neki. Különben nincs értelme utánozni, hogy „Ó, oly sokan fogadták el ezt a személyt lelki tanítómesterként vagy tekintélyként. Ó, hadd fogadjam el én is.” Nem. A Bhagavad-gītā nem ezt mondja. A Bhagavad-gītā azt mondja: „Próbáld meg nagyon szépen megérteni az egész lelki tudományt. És ha úgy gondolod, hogy az az ember, aki oktat téged, valójában egy tekintély, akkor hódolj meg neki.” Akkor fogadd el őt lelki tanítómesterként. Ne vakon vagy dogmatikusan. Próbáld megérteni. Hasonlóképpen, a Caitanya-caritāmṛtában is ez áll: caitanya-dayā kathā karaha vicāra (CC Adi 8.15). Az Úr Caitanya által felajánlott hozzájárulást alaposan vizsgáljátok meg. Csak próbáld megérteni a vizsgálódásod által, a gondolkodó képességeddel. Aztán, ha minden értelmeddel és érveddel megpróbálod megérteni, valami fenségest fogsz érezni. Nem kell dogmatikusan elfogadnod. Caitanya-dayā kathā karaha vicāra, vicāra karite citte pābe camatkāra (CC Adi 8.15). Viszont, ha elég intelligens vagy, ha megvan hozzá a tudásod, hogy megítélj valamit, akkor úgy fogod találni, hogy az fenséges. Fenséges.

Nos, az első utasítás, amelyet Ṛṣabhadeva felkínál...

(félre) Ezt az urat nem ismerem. Idejöhet.

Mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes (SB 5.5.2): ahhoz, hogy valaki megszabaduljon az anyagi lét feltételekhez kötöttségétől, egy nagy lelket kell szolgálnia, mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes. Tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam (SB 5.5.2). És ha az anyagi lét sötétségében akarsz maradni, akkor társulhatsz a yoṣittal.

A yoṣit jelentése bármi, ami élvezetes. A yoṣit általában a nőket jelenti. Yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam. Ez azokra vonatkozik, akik nagyon szeretik a nőket, a nők társaságát. Ha ilyen személyekkel társulsz, akkor folytatod az anyagi létedet. És mahat-sevā: és ha nagy lélekkel társulsz, akkor megnyílik előtted a felszabadulás ösvénye.

Nos, ebből a sorból, ebből az állításból megérthetjük, hogy egy mahat, vagy egy nagy lélek teljesen mentes a nőkkel való kapcsolattól. Ő mahat. Ezért általában a lemondott életrendből, a sannyāsīk közül választanak lelki tanítómestert. A sannyāsī arra vonatkozik, aki lemondott a családi életéről; aki már nem áll kapcsolatban nőkkel. Pont úgy, mint ahogy mi is elfogadtuk a sannyāsát. Van egy feleségem, aki továbbra is Indiában él; van fiam; van unokám, lányom, unokám – mindenem –, de nincs velük kapcsolatom.

Ez a védikus élet rendje. Először van a brahmacārī, a diákélet; aztán a családfenntartó élet. Miután befejezte a diákéletet, huszonöt évesen, ha úgy gondolja, hogy családfenntartóvá kellene válnia, lelki tanítómestere engedélyével hazamegy, feleségül vesz egy kedves lányt, és békés családfenntartóvá, úriemberré válik, és huszonöt évig a feleségével él. És amikor felnő a gyereke, felkészül a sannyāsa életre. Ezt hívják vānaprasthának. Brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha. A vānaprastha annyit tesz, hogy el kell hagynia az otthonát, de a felesége vele mehet, mint segítő, a szexuális életet mellőzni kell.

Majd amikor a férfi teljesen felkészült, hazaküldi a feleségét, hogy a felnőtt gyerekek gondoskodjanak róla, és felveszi a sannyāsát. Ez a sannyāsa élet azt jelenti, hogy teljesen felhagyott a szexuális élettel. Természetesen a társulás a szexuális életet jelenti. Mi is sannyāsīkként vagyunk itt, oly sok lány és hölgy jár ide – társulunk velük. Ám a lemondott rendbeli élet igazából azt jelenti, hogy nincs többé szexuális élet. Mahat-sevā: nagy lélekké válni annyit tesz, mint teljesen elfelejteni a szexuális életet. Mivel ha valakinek továbbra is van szexuális élete, kapcsolata a szexuális élettel, úgy nem lehet mahat. Más szóval, ha választanod kellene... mivel úgy tartják: mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes: „Ha meg akarsz szabadulni ettől a feltételekhez kötött élettől, akkor egy nagy lelket kell szolgálnod. Viszont, ha folytatni akarod az anyagi lét feltételekhez kötött állapotát, akkor olyan emberekkel kell társulnod, akik a szexuális élet rabjai.” Ez világosan meg van mondva.

Aki a szexuális élet rabja, az folytatni fogja anyagi létét – születhet emberi társadalomban, állati társadalomban, vagy a félistenek társadalmában egy másik bolygón. Amíg valaki hajlik a szexuális életre, addig különböző testei lesznek ebben az anyagi világban. Mivel ebben az anyagi világban a végső boldogság a szexuális élet – legyen szó akár a kutya, akár a disznó, akár az ember életéről, a végső öröm az –, ezért az embernek képeznie kell magát, hogyan szabaduljon ki ebből a szexuális életből.

Mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes. Ahhoz, hogy teljesen megszabaduljunk a szexuális élettől, olyan személlyel kell társulnunk, aki ténylegesen megszabadult a szexuális élettől. Ezt hívják mahat-sevānak, nagy léleknek. Mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes, tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam (SB 5.5.2). Mivel az anyagi lét a szexuális élet iránti vonzalmat jelenti. Ezért ezt a képzést – a brahmacārī képzést, a gṛhastha képzést, a vānaprastha képzést – tapasyának nevezik.

A védikus élet értelmében a tanulói életben nincs… ...ez egy nagyon-nagyon jó korlátozás a nőkkel való elegyedés helyzetére. Mivel azonban a ti országotok szabad ország – nemcsak itt van így, hanem mindenhol; ez a szabadság az egész világra kiterjedt –, a fiúk és a lányok keverednek egymással. Ez nem túlzottan hatékony a spirituális élet előmozdítása szempontjából. Ezt korlátozni kellene.

mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes

tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam

mahāntas te sama-cittāḥ

praśāntāvimanyavaḥ suhṛdaḥ sādhavo ye

(SB 5.5.2)

Ezek egy nagy lélek különböző tulajdonságai. Melyek azok? Az első dolog a sama-cittāḥ. A sama-cittāḥ azt jelenti, hogy minden élőlény iránt egyformán nyitott. Sama-cittāḥ. Bármit is mondjon, azt mindenki érdekében mondja. Egy mahātmā nem azt mondja, hogy ... pont úgy tesz, mint az Úr Jézus Krisztus: nem mond semmi olyat, ami csak egy adott közösségre vagy országra vonatkozna. Pont úgy, mint ahogy azt mondja, "Isten országa létezik". Tehát Isten országa létezik, ezt meg kell érteni. Nem csak a keresztények vagy a hinduk fogják megérteni, hanem a mohamedánok is. Hasonlóképpen, a mahātmā, a nagy lelkek, ők sama-cittāḥ. Bármilyen utasítást adnak is, az mindenkire vonatkozik – mindenkire. Pont úgy, mint ez az utasítás, amit Ṛṣabhadeva adott. Ő a legnagyobb lelkek közé tartozik. Azt mondja, hogy tapo divyaṁ: ha ki akarod gyógyítani magad az anyagi betegségből, akkor önkéntes lemondáson kell átesned. Ezt hívják tapasyának, önkéntes lemondásnak. Igen.

Mahāntas te sama-cittāḥ. A sama-cittāḥ egyenlő beállítottságot jelent. Nem egy olyan ember, aki azt fogja mondani: "Szolgáld az emberi társadalmat és öld meg az állatokat". Nem. Azt fogja mondani: "Szolgáld az emberi társadalmat; szolgáld a szegény állatokat is." Nos, van egy módja annak, hogyan szolgáljunk mindenkit, állatot, embert, fenevadat, fát, vízi élőlényt, hüllőt. 8 400 000 élőlény, különböző test létezik. Mi a helyzet akkor... ha egy mahātmā, vagy egy nagy lélek azt mondja, hogy ez mindenkire, minden élőlényre vonatkozik. Ezt hívják sama-cittāḥ-nak. És praśāntā-nak. A praśāntā békést jelent. A békés azt jelenti, hogy az ember érzékei nem... az érzékek nem zavarják az embert. Az ilyen embert hívják praśāntā-nak. A praśāntā békést jelent. Mikor békés valaki? Mikor békés az ember? Az ember akkor békés, amikor az elméje és az érzékei szabályozottak. Akkor békés. Máskülönben nem lehet békés. A béke nem kintről, kívülről érkezik. A béke benned van. Ha a yogarendszert, a meditáció rendszerét gyakorlod, az egyszerűen arról szól, hogyan szabályozd az érzékeket és az elmét. A különböző testhelyzetek, a különböző gimnasztikai rendszerek azért vannak, hogy segítsenek a testben áramló levegő szabályozásában oly módon, hogy az elméd egyensúlyba kerüljön, és az érzékeid szabályozottakká váljonak. Ezt nevezik praśāntānak.

Sama-cittāḥ praśāntā vimanyavaḥ (SB 5.5.2). A vimanyavaḥ azt jelenti, hogy soha nem haragszik meg. Soha nem haragszik meg. Mivel azért jött, hogy tanítson. Egy igen kiváló példát láthatunk ezzel kapcsolatban: az Úr Jézus Krisztust keresztre feszítik, ám olyan kedves, hogy azt mondja: "Ó, Uram, bocsáss meg nekik. Nem tudják, mit cselekszenek." Ez egy nagyon szép példa. Vimanyavaḥ: harag nélkül. Nem átkozódik: „Ó, keresztre feszítetek. Menjetek a pokolba. Menjetek…” Nem: „Jól van.” Mert érti, hogy ezek a gazemberek nem tudnak semmit. „Ha továbbra is nehézségekbe sodorom őket, akkor nincs megváltás.”

Szóval, a mahātmā tulajdonságai a következők: vimanyavaḥ…praśāntā, vimanyavaḥ, suhṛdaḥ. A suhṛdaḥ jóakarót jelent. Mahātmā… (szünet) A Śrīmad-Bhāgavatamban megtalálható a nagy…a tizenkét nagy lélek leírása. Tizenkét nagy lélek. Ide tartozik többek közt svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ (SB 6.3.20).

A svayambhū Brahmāt jelenti. Viszont ő egyben családos ember is volt. És Nārada, ő lemondott volt; brahmacārī volt. Szóval, tizenkét különböző jellemzés létezik a mahātmákról. Ebből körülbelül hét személyiség volt családos, viszont ennek ellenére nagy lélekként tartják őket számon. Olyanok, mint Bali Mahārāja, Prahlāda Mahārāja és Svayambhū, Brahmā.

Szóval, a tizenkét személyt tartalmazó felsorolásból heten gṛhasthák, családosok. Ha valaki családos, az nem jelenti azt, hogy nem válhat mahātmāvá, nagy lélekké. Pont úgy, ahogy itt látjuk ötüket a képen, az Úr Caitanyát és társait. Mindannyian családosok voltak. Még az Úr Caitanya is családos volt, és az első felesége meghalt.

Másodszor is megnősült. Nityānanda Prabhu is családos volt. Advaita Prabhu is családos volt. Hasonlóképpen, Śrīvāsa is családos volt. Szóval ez nem azt jelenti, hogy a családfenntartók nem lehetnek mahātmāk. Ez nem tilos.

Szóval, hogyan lehet egy családos mahātmā, az is le van írva itt.

ye vā mayīśe kṛta-sauhṛdārthā

janeṣu dehambhara-vārtikeṣu

gṛheṣu jāyātmaja-rātimatsu

na prīti-yuktā yāvad-arthāś ca loke

(SB 5.5.3)

A gṛhastha családfenntartó mahātmā célja az, hogy újraélessze kapcsolatát Istennel. Ez az első ismérve. Ye vā mayi īśe, ez az életcéljuk. Ők azzal élnek... minden mahātmā célja, a törekvésük arról szól, hogyan érjék el a lelki tökéletességet. Hogyan érjék el a lelki tökéletességet. Ilyen egy mahātmā.

Egy családfenntartó, egy úriember vagy egy családdal, feleséggel és gyermekekkel élő személy igazi célja az, hogyan érje el a kapcsolatot, az elvesztett kapcsolatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ye vā mayīśe kṛta-sauhṛdārthāḥ. Az egyetlen célja az, hogyan érje el ezt a tökéletességet. És ennek érdekében, janeṣu dehambhara-vārtikeṣu na prīti-yuktāḥ. Ye vā mayīśe kṛta-sauhṛdārthā janeṣu dehambhara... ezért egyáltalán nem ragaszkodik azokhoz, akik pusztán az élet anyagi fejlődésében érdekeltek.

Kétféle ember létezik. Az egyik az anyagi életszínvonal fejlesztésében érdekelt, a másik pedig a lelki élet fejlesztésében. Szóval, egy családos ember is mahātmāvá válhat, feltéve, hogy megvan benne az a hajlam, hogy fejleszteni akarja a lelki életét. Úgy ő egy mahātmā. És nem érdekli a gazdasági fejlődés fokozása, vagy azok a személyek, akik túlságosan ragaszkodnak az élvezetekhez: ye vā mayīśe kṛta-sauhṛdārthā janeṣu dehambhara-vārtikeṣu (SB 5.5.3). A dehambhara-vārtikeṣu jelentése: hétköznapi emberek, akiket pusztán csak az érdekel, hogyan elégítsék ki testi szükségleteiket. Ennyi az egész. Őket hívják dehambhara-vārtikeṣunak.

A materialista civilizáció azt jelenti, hogyan lehet ezt a testet nagyon kényelmesen fenntartani. Nem csak ebben az életben. Gondolkodásukból fakadóan a jámborság cselekedeteit is elfogadják, mint amilyenek az adakozás, a vallás. Miért? Azért, mert a következő életben felemelkedhetnek a mennyei bolygóra, és nagyon hosszú életben lehet részük, gyönyörű lányok társaságát élvezhetik, és rengeteg italt fogyaszthatnak. Egyetlen céljuk az, hogyan biztosítsák be anyagi testük összes kényelmet. Az ilyeneket dehambhara-vārtikeṣunak hívják. A deha magát ezt a testet jelenti, a bhara pedig csak a test fenntartását.

Szóval, egy mahātmā, egy gṛhastha, egy családos, akit az Istenség Legfelsőbb Személyiségével elvesztett kapcsolatának helyreállítása érdekel, nem érdekli az olyan emberek társasága, akiket egyszerűen a testi kényelem vonz. Dehambhara-vārtikeṣu. És vajon mi a helyzet a saját családjával? Azt mondja, gṛheṣu. A gṛheṣu azt jelenti, hogy az otthonában. Jāyā.

A jāyā feleséget jelent. Az ātmaja gyermekeket jelent. Jāyātmaja... a rāti gazdagságot vagy pénzt jelent. Na prīti-yuktāḥ. Nem igazán függenek ezektől. Egy átlagember nagyon szereti a házát, nagyon szereti a feleségét, nagyon szereti a gyerekeket, nagyon szereti a vagyonát. Ő nem ilyen. Yāvad arthaḥ prayojanam. Annyira szeretnek, vagy annyira érdeklődnek a kapcsolatuk iránt, amennyire éppen szükség van.

Ezért a védikus nyelvben kétféle családfenntartó van. Az egyiket gṛhamedhinek, a másikat gṛhasthának nevezik. A gṛhastha olyan, aki a családjával él, ám az önmegvalósítás és Isten megvalósítása érdekli. A gṛhamedhi pedig olyan, akit már nem érdekli... nem érdekli, a lelki élet, nem érdekli Isten, hanem pusztán a családi élet színvonalának emelése érdekli.

Szóval, kétféle ember létezik. Viszont, akit pusztán a lelki élet érdekel, azt mahātmānak is nevezhetjük még ha családi életet folytat, akkor is. Viszont ő csak Isten megvalósítása után érdeklődik, és az jellemző rá, hogy egyedüli célja Isten, valamint nem ragaszkodik az anyagi kényelemhez, vagy az olyan emberekhez, akik csak a testi boldogság javításával foglalkoznak.

Igen. Most negyed kilenc van.

Nos, ha bármilyen kérdésetek van, feltehetitek nekem. Igyekszem válaszolni rá.

Igen.

Vendég (1): Meg tudná-e mondani, mi a programja egy hindu papnak vagy egy hindu szent embernek? Vajon a helyes kifejezés a svāmī lenne?

Prabhupāda: Nem a hindukról van szó. Én a nagy lélek jelleméről beszéltem. Akár hindu, akár keresztény; mindegy. A nagy lélek tulajdonságai vagy ismérvei itt vannak megadva. Nem arról beszél, hogy hinduvá kell válni, vagy mohamedánná, vagy keresztényné kell válni. Ez pont olyan, mint amikor azt mondom, "Az igazat mond. Ne hazudj", ez nem a hindukra vagy a keresztényekre vonatkozik. Ez mindenkire vonatkozik.

Vendég (1): A hindu vallásban van-e valamilyen címe a szent embernek? A szent embert svāmīnak nevezik-e?

Prabhupāda: Igen. Igen. A svāmī jelentése, ahogyan megfogalmaztam, olyan személy, aki legyőzte az érzékek követeléseit. Ő svāmī. A svāmī jelentése, hogy Ő az, aki elérte azt a tökéletességet, hogy nem az érzékek diktálnak neki. Őt hívják svāmīnak.

Vendég (1): Ez egyenértékű lenne egy hindu pappal?

Prabhupāda: Nem a hindu pappal. A hindu pap azt jelenti... sok úgynevezett pap van, akiket számos érzékük kielégítése tart fogságban. És a világ más részein is sokan vannak, akik lemondásokat végeznek. Tehát, ha azt kérdezed, hogy mi a svāmī, a svāmī jelentése mester. És a mester, mit jelent a mester? Ő az érzékek mestere. Az embereket általában az érzékek tartják sakkban. Nos, ha tudod irányítani az érzékeidet, akkor svāmīvá válsz.

Vendég (1): Van valamilyen képzési időszak vagy program a svāmīk képzésére?

Prabhupāda: Ó, igen. Természetesen.

Vendég (1): Meg tudná mondani, mennyi ideig tart a program?

Prabhupāda: Ez a tanulótól függ. Igen. Ha gyorsan tudod irányítani... léteznek bizonyos folyamatok. Pont úgy, mint ahogy mi is végzünk képzést itt. Amerikai fiúkról van szó, de ezt a folyamatot felhasználva képezzük őket. Nem engedjük meg a tanulónknak, hogy tiltott szexuális életet éljenek. Nem engedjük meg, hogy a tanulónk ne vegetáriánus étrendet kövessen.

Nem engedjük meg a tanulónknak, hogy mámorító szereket fogyasszon. És nem engedjük meg a tanulónknak, hogy szerencsejátékot űzzön. Tehát ezt a négy elvet gyakorolják, énekelnek és önmegtartóztatást végeznek. Ily módon, ha valakit kiképeznek brahmacārīnak, úgy később svāmīvá válhat. Igen. Van képzés.

Vendég (1): Van-e valamilyen képzési folyamat a svāmīvá váláshoz, egy tanulási folyamat?

Prabhupāda: Igen. Az igazi cél a lelki megvalósítás. Viszont a tökéletes lelki élet megvalósításához valamilyen képzésen kell átesni. Csakúgy, mint amikor valaki komolyan gondolja a kigyógyulást egy bizonyos típusú betegségből, olyankor bizonyos típusú képzésen vagy szabályozáson kell átesnie, ahogyan azt az orvos előírja. Úgy meg fog gyógyulni. Hasonlóképpen, jelenleg mindannyian anyagi szempontból betegek vagyunk. A lelki élet az anyagi betegségektől való teljeskörű megszabadulást jelenti.

Az anyagi betegségek a születés, a halál, az öregség és a testet érintő betegségek. Ezek az anyagi vonatkozású betegségek. Mivel én lélek vagyok, így örökkévaló vagyok. Nem halok meg. Nem születek meg. Mivel azonban beszennyezett ez az anyagi test, ezért magának a testnek a születésével és halálával úgy hiszem, hogy megszületek és meghalok. Ilyen az én anyagi, feltételekhez kötött életem. Valójában nem vagyok kitéve sem a születésnek, sem a halálnak. Ezeket a dolgokat nagyon szépen leírja a Bhagavad-gītā. Na jāyate na mriyate vā kadācin na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20).

A lélek halhatatlansága, a lélekvándorlás, minden le van ott írva. Vannak hiteles könyvek. Ha tanulunk, ha képzést kapunk, akkor a lelki felszabadulásunk kitárul. Ezért ajánlott itt az, hogy az ember egy nagy lélekkel társuljon. A nagy lélekkel való társulás hiányában nem jutunk hozzá mindezekhez az információkhoz.

Vendég (1): A svāmī, miután beiktatták hivatalába, visel-e valaha fehér hosszú kabátot fehér kalappal?

Prabhupāda: Természetesen a svāmī valódi jelentése: az, aki uralja az érzékeit. Ez nem azt jelenti, hogy más színű ruhadarabok viselésével az ember az érzékek urává válik. Azt sem jelenti, hogy... egy férfi úri ruhában, kalapban és kabátban, ne tudná irányítani az érzékeit. Az öltözködésnek semmi köze ehhez. De a védikus rendszer szerint ...

Csakúgy, mint ahogy egy bizonyos egyenruhája van annak az embercsoportnak, amely lemondott erről a világról, a köntösének vagy ruházatának meghatározottnak kell lennie. Ez egyszerűen... ahogy a rendőröknek is van egy bizonyos típusú egyenruhájuk, viszont, ez nem azt jelenti, hogy... azt még egy tolvaj is leutánozhatja. Szóval, az öltözködés nem igazán fontos. Svāmīvá válhatsz ezzel a kalappal és kabáttal is. Ez nem számít. Igen. Igen.

Vendég (2): Swāmī, megpróbálom megfogalmazni a kérdésemet. Nem tudom, hogy világosan meg tudom-e fogalmazni. Igaz-e, hogy egy léleknek talán sok életen át kell fejlődnie ahhoz, hogy elérje azt a pontot, amikor készen áll a lemondás megkísérlésére?. Így van?

Prabhupāda: Nem. A lemondás, az a megértésedtől függ. Ha megérted, hogy „Ez a dolog nem jó”, azonnal lemondhatsz róla.

Vendég (2): Akkor ahhoz, hogy elérd azt a szintet, ahol megértheted, hogy…

Prabhupāda: Nem, nem. Ez nem kérdéses. Ez valamiféle megértés kérdése. Ha egy perc alatt megérted... az a tanulón múlik, hogy megérti-e. Hogy valami „Ez rossz; ez jó”, nos, ha helyesen megérted, hogy „Ez nem jó; ez rossz”, akkor azonnal lemondhatsz róla. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59).

Szóval, ez attól függ, mennyire vagy képes megérteni, mi a jó és mi a rossz. Ha azt gondolod, hogy ez az anyagi lét, az ismétlődő születés és halál, a test cseréje nem jó, akkor azonnal lemondhatsz róla, és felkészülhetsz a lelki életre. Viszont, ha úgy gondolod, hogy „Ó, nem számít, majd ismételgetem a születésemet és halálomat. Ez a jó”, akkor nem fogsz lemondani róla.

Vendég (2): Nos, vegyük egy egyén helyzetét.

Prabhupāda: Igen, aki nagyon mélyen függ az érzékektől, például a szexuálistól...

Prabhupāda: Ez csak gyakorlat kérdése. Vannak folyamatok, amelyekkel le lehet mondani a szexuális élettől való túlzott függőségről. Vannak olyan folyamatok.

Vendég (2): Olyan folyamatok, amelyek nem tartoznak abba a kategóriába, amit egy pszichiáter elfojtásnak nevezne? Valami, ami más módon bénítaná meg az elmét?

Prabhupāda: Nem. Miért? Ezért mondom azt, ha jónak gondolod... először is el kell döntened, hogy a szexuális élet jó-e vagy rossz-e. Először is ezt kell megértened. Ha azt gondolod, hogy a szexuális élet nagyon jó, akkor hogyan adhatod fel? Ez nem lehetséges.

Vendég (2): Jñāna segítségével kell megközelíteni.

Prabhupāda: Igen. Jñāna. Ezt hívják tudásnak. Viszont, a tény az, hogy a szexuális élet nem jó, mert nagyon mámorító. Akár a modern civilizáció, ahol fogamzásgátló módszert írnak fel. Miért? Miért? Ha nincsenek rossz következményei a szexuális életnek, vajon miért írják fel ezt a gyógyszert?

Miért? Ha jó, akkor miért ellentétes hatású a gyógyszer? Ezért kell elfogadni, hogy nem jó. Értelemszerűen. Miért vannak fogamzásgátló módszerek? Hadd élvezze mindenki a szexuális életet, és legyen meg az eredménye. Miért kell alkalamazni a fogamzásgátló módszert? Éppen ezért nem jó.

Vendég (3): De nem az emberi faj szaporodása...?

Prabhupāda: Ez azt jelenti, hogy nem jó. Úgy gondolod, hogy ez nem jó, ezért. Ezért nem jó ez a folyamat. Ha az eredmény nem jó, akkor a folyamat sem jó.

Vendég (3): Nos, az eredmény oly sok gyermek lenne, hogy nem tudnád mindet megetetni.

Prabhupāda: Ezt szabad választásod alapján megteheted. Ez a brahmacārī. Ez az önmegtartóztatás. Ez a mahātmā. A védikus életben azt ajánlják, hogy csak a gyermek érdekében élhetsz szexuális életet, ennyi az egész. Ezért a gyermekvállalás vágya nélküli szexuális élet nem jó. Igen?

Vendég (2): Nos, mi a helyzet egy olyan egyénnel, aki ingatag és megosztott, aki talán meg van győződve róla, intellektuálisan rendben van, viszont ennek ellenére nagyon mély érzelmek és vonzalmak marcangolják, nagyon mélyen elmerült a māyāban. Vannak-e módok az ő problémáinak kezelésére? Erőltetnünk kell-e, vagy van valami...

Prabhupāda: Először is meg kell értened, hogy ez az anyagi élet... az anyagi élet születést, halált, öregséget és betegséget jelent. Csak próbáld megérteni. Tetszik-e az ismétlődő születés, az ismétlődő halál? Tetszik-e?

Vendég (2): Látom, hová tartunk, persze.

Prabhupāda: Tetszik-e? Először is válaszolj. Tetszik-e?

Vendég (2): Nem.

Prabhupāda: Tetszik-e az öregség?

Vendég (2): Nem.

Prabhupāda: Tetszik-e a betegség?

Vendég (1): Ó, dehogy.

Prabhupāda: Ez az anyagi élet. Amint kapsz egy testet, a születés, a halál, az öregség és a betegség adottak. Ezért, ha igazi boldogságra vágysz, akkor meg kell szabadulnod az élet mind a négy nyomorúságától. Ez maga a lelki élet. Meg kell szabadulnod a születéstől, meg kell szabadulnod a haláltól, meg kell szabadulnod az öregségtől és meg kell szabadulnod a betegségektől.

Ez az igazi élet. Az "ez nem tetszik" azt jelenti, hogy ez nem az igazi élet. Az igazi élet más. Szóval, ha arra az igazi életre vágysz, akkor követned kell a folyamatot. Erről van itt szó. Tapo divyaṁ putrakā yena śuddhyet (SB 5.5.1).

Vendég (4): Swāmī, tart-e még istentiszteletet az Arlington Street-i templomban a jövőben?

Prabhupāda: Arlington?

Jadurāṇī: Elmegy-e oda újra, ezt szeretné tudni.

Prabhupāda: Arlingtoni templom? Igen, voltam ott.

Vendég (4): Ott lesz-e újra valamikor a jövőben?

Prabhupāda: Ha megszervezed, elmegyek. Állok szolgálatodra. Ennek szenteltem az életemet. Bármikor hívsz is, bármikor meghívsz, bárhová elmehetek. Miért az Arlingtoni templomba? Bárhová elmehetek. Mivel az a kötelességem, hogy átadjam nektek, hogy átadjam nektek a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā üzenetét. Ez a kötelességem.

Vendég (5): Swāmī, mi az oṁ?

Prabhupāda: Az Oṁ Isten sűrített neve.

Vendég (5): Mondhatjuk-e az oṁ-ot a "Kṛṣṇa" helyett, és ugyanazt az előnyt érjük-e el?

Prabhupāda: Igen. De miért a Kṛṣṇa helyett? Ha a Kṛṣṇa ugyanaz, miért ne lehetne Kṛṣṇa? Miért ragaszkodnánk az oṁ-hoz? Oṁ... az oṁ forma nélküli, míg Kṛṣṇának gyönyörű formája van, élvezetes. És mi a gyönyörű formának vagyunk a rabjai. Miért (ismételgetnénk) valamit (nevetve), ami nem szép? Kṛṣṇa... Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban: akṣarāṇām akāro 'smi (BG 10.33): „A betűk között én vagyok az oṁkāra.”

Szóval, Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Én vagyok az oṁkāra.” Bizonyos értelemben az oṁkāra és Kṛṣṇa ugyanaz. Viszont Kṛṣṇát nagyon szépnek látom és oly sok minden mást is, viszont az oṁkārában ezt a dolgot nem látom. Ezért kellene Kṛṣṇát előnyben részesítenem. Miért ragaszkodnék az oṁ-hoz?

Vendég (5): Köszönöm, Swāmī.

Prabhupāda: Igen?

Vendég (6): Swāmījī, hogyan... mekkora tudásra tehetünk szert?

Prabhupāda: A tudás kapacitása?

Vendég (6): Igen. Ezt a lélek előző teste határozza meg?

Prabhupāda: Nem. A képességet ebben az életben is megszerezheted. Ami az előző életedben volt, azt elfelejted. Az nem számít. Adottak a śāstra és a lelki tanítómester. A szentek. Ha a helyes forrásokból próbálod megérteni, akkor a tudásod adott. Ez nem azért történik, mert az előző életedben valaki voltál, az nem befolyásolja. Nem így működik. Emberként rendelkezel a megértés képességével.

Ez pont olyan, mint ahogy magyarázom: "Tetszik-e a halál? Tetszik-e a születés? Tetszik-e a betegség? Tetszik-e az öregség?" Mindenki azt fogja válaszolni: "Nem, nem tetszik." A következő lépés az, ha el akarod kerülni, ha van annak valamilyen folyamata, tetszik-e az? Biztosan azt fogod mondani: "Igen. Tetszik." Vagyis, ez józan ész kérdése. Nem igényel semmilyen nagy teljesítményt vagy előzetes képzettséget. Ez a józan ész dolga.

Vendég (4): Amit én... szeretném megkérdezni a Swāmīt, hogy a szent tehén az összes élőlény iránti együttérzés szimbóluma-e.

Prabhupāda: Nem csak a tehén. Bármely állat együttérzésünk tárgya kell, hogy legyen. Ha enni akarunk valamit, hogy éljünk, és amennyiben van elegendő élelmünk egy másik területen... van zöldségünk, gabonánk, tejünk. Annyi minden. Gyümölcs, virág. Annyi minden. Pont úgy, mintha ezeken a dolgokon élnénk. Nem érzünk semmilyen kellemetlenséget. És ezek...

Az orvostudomány szerint is nagyon gazdagok vitaminokban, tápértékkel bírnak. Akkor vajon miért kellene ölnünk? Különösképpen, mivel emberek vagyunk, a tehén tejjel lát el bennünket, a legfontosabb táplálékkal. Szóval, ahelyett, hogy védelmet nyújtanánk neki, ha megöljük, szerinted, ez nagyon értelmes dolog-e? Nem. Én valami nagyon széppel látlak el, és te viszont megölsz, vajon nagyon jó hála-e ez?

Nos, az emberi életben legalább ezzel az érzékkel rendelkezni kellene. A védikus irodalom a tehénvédelmet ajánlja, mert a legértékesebb táplálékkal, tejjel lát el bennünket. Más érzésektől eltekintve, ellát, és a semmiért cserébe. Egyszerűen csak eszik egy kis füvet a földről. Ennyi az egész. Nem kell a teheneket eltartanod élelemmel. Abból, amit eldobsz, elkülöníted a magvakat, és a héját odaadod.

Elveszed a gyümölcspépet, odaadod a héját. Elveszed a hántolatlan rizst. Elveszed a rizst. Odaadod a szalmát, és a tehén egy nagyon finom élelmet ad neked. És mindezeket a pontokat már tárgyaltam a Śrīmad-Bhāgavatamban, miszerint az ember gazdasági problémáit egyszerűen egy kis föld és néhány tehén meg tudja oldani. Ennyi az egész.

Vendég (4): A tehenek gyarapodnának és szaporodnának.

Prabhupāda: Igen. Minden élőlény szaporodna. Ez egy másik dolog. Azt akarom mondani, hogy a tehénből tejet nyersz. A tejből vajat és sok tejterméket. A mezőről pedig elegendő gabonát és gyümölcsöt nyersz. Szóval, a gazdasági problémád azonnal megoldódik.

Ha van egy kis földed, az a föld... még mindig hatalmas földterület fekszik üresen szerte a világban. Igen. Viszont más irányba fektették be az energiájukat. Ez a jelenlegi civilizáció téves számítása. Elfelejtették, hogy az emberi élet célja a lelki megvalósítás terén való előrelépés. Szóval, a lehető legtöbb időt kell megtakarítani, és ezt az időt a lelki megvalósításra kell fordítani. Ehelyett annyira megterheltük a civilizációnkat, hogy elveszítettünk minden dolgot, ami az egyszerű élethez kell. Rendkívül szerteágazóan megterhelt életmódot hoztunk létre. Ezért hanyagoltuk el a lelki életet.

És mivel elhanyagoltuk a lelki életet, ezért nincs béke. Ha igazán békés életet akarsz, akkor le kell egyszerűsítened az anyagi szükségleteidet, és az idődet lelki művelésre kell szentelned. Akkor leszel békés. És ez a legjobb típusú civilizáció. Egyszerű élet, magasztos gondolkodás. Nos, a modern korban a magasztos élet és az egyszerű gondolkodás így fest. Evés, alvás, párzás. Ez az egyszerű gondolkodás. Ez a gondolkodás az állatoknál is jelen van. Ők is azon gondolkodnak, mit egyenek, hol éljenek, hogyan védekezzenek, hogyan legyen... nőstényük a szexuális élethez. Ezek a problémák az állati életben is jelen vannak.

Nos, ha az állati élet problémái szerint élünk, ugyanakkor azt állítjuk, hogy civilizáltak vagyunk, vajon az nagyon szép-e? A civilizáció azt jelenti, hogyan lehet kitörni ebből az anyagi nyomorúságból – születésből, halálból, betegségből és öregségből. Ez képezi a civilizáció igazi fejlődését. Ha bármilyen mód és eszköz van a problémákból való kitörésre, úgy azt el kell fogadnunk ebben az emberi létformában. És ez ebben az emberi létformában válik lehetségessé. Egyetlen más életben sem.

Vendég (7): Swāmījī, a hinduk lényegében vegetáriánusok a Hetednapi Adventista Egyház értelmében...

Prabhupāda: Nem minden hindu feltétlenül vegetáriánus. Nem feltétlenül. Sok hindu van, aki rosszabb, mint mások. Szóval, nem azért vegetáriánus valaki, mert hindu vagy indiai. Nem. Viszont, általánosságban a hindu kultúra ezen a védikus civilizáción alapul. Viszont azok, akik szigorúan követik, azok követik a szabályokat és előírásokat. (szünet)

Nos, van-e még kérdés? Igen, kérdezhetsz. Nagyon örülünk, hogy mindezt megvitathatjuk. Ezt meg kell vitatni.

Vendég (2): Nos, úgy érzem, hogy a korábban felvetett kérdés nem lett teljesen tisztázva, legalábbis a következők tekintetében...

Prabhupāda: Nincs képzésük, érted.

Vendég (2): Elnézést?

Prabhupāda: Ezeknek a gyerekeknek nincs képzésük. Szóval, ez egy kockázatos civilizáció. Nem képezzük a gyermekeinket, és ők lesznek a jövő... a gyermek az apa atyja, vagy hogy is mondják?

Vendég (4): "A gyermek az apa atyja". (*Ez a gondolat azt fejezi ki, hogy a gyermekkorban megtapasztalt dolgok, érzelmek és álmok alapvetően formálják azzá az embert, amivé felnövünk. - William Wordswort, angol költő)

Prabhupāda: Igen. Szóval, ha a kezdettől fogva nincs képzés, akkor hogyan várhatunk el abból jó apát és jó gyerekeket?

Vendég (4): Ők az isteni nép.

Prabhupāda: Isteni nép? Nincs szükségük semmilyen képzésre?

Vendég (4): Isteninek születtek; saját isteni vallással rendelkeznek.

Prabhupāda: Nem igényelnek semmilyen képzést?

Vendég (4): Van egy vallásuk. Van egy egyetlen és egyedüli vallásuk.

Prabhupāda: Rendben van, de a vallás nem azt jelenti, hogy az embernek nem szabad képzésben részesülnie. Vajon azt jelenti-e?

Vendég (4): Isteninek kellene lenniük.

Prabhupāda: Azt feltételezik. Rendben van. Igen?

Vendég (2): Hadd próbáljam meg ezt egy kicsit pontosabban megfogalmazni. Ismerek olyan embereket, akik azt mondták: "Nos, igen, tudod, nem szeretem a születést, és nem szeretem a halált, és nem szeretem az öregséget. Ugyanakkor bennem van ez a hatalmas kényszerítő-szükségletem, és nem tudom, hogyan kezeljem. Nézd, szexelnem kell, vagy muszáj ezt megtennem. És gyötrődöm. Beleragadtam a csapdába. Csapdába estem." Érted? Ez az az egyén, aki én vagyok...

Ha már meg tudod környékezni azt a személyt a jñāna segítségével, és meggyőzöd őt, és ő képes a saját akarata szerint cselekedni, akkor már nyilvánvalóan magas szinten van. Viszont mit tegyél azzal az emberrel, aki ingatag, akit ösztönös fizikai szükségletei sújtanak, és ezek hajtják? Érted? És Ő ennek ellenére mégis tenni akar valamit. Hogyan kell bánni egy ilyen emberrel anélkül, hogy arra kényszerítenéd, olymódon korlátozza magát, hogy nehezteljen rád? Vagy hagynunk kell, hogy energiáit olymértékben kimerítse, míg a tapasztalat meg nem győzi?

Prabhupāda: Nem. A tanítványaink között is sok házaspár van, és vannak brahmacārīk is. Amit már elmagyaráztam, az, akinek szexuális vágya van, nincs eltiltva ettől. Igen. Nincs eltiltva. Senki sincs eltiltva. Egyszerűen mindössze néhány szabály betartása fokozatosan képezni fogja őt.

És a fő elv értelmében, ahogy hallgatod ezt a transzcendentális üzenetet, fokozatosan ragaszkodni fogsz ezekhez a transzcendentális dolgokhoz. És minél jobban ragaszkodsz ezekhez a transzcendentális dolgokhoz, annál inkább elfelejted ezeket az anyagi dolgokat.

Vendég (2): Tehát ez egy evolúciós folyamat, és nem kell erőszakot alkalmazni.

Prabhupāda: Nem. Szó sincs erőszakról. Szó sincs erőszakról. Nem alkalmazunk erőszakot. Szó sincs erőszakról. Az erőszak nem működik. Ha kényszerítelek, úgy nem fog működni. Neked kell fejlődnöd egyik szintről a másik szintre. Ez mindenki számára kivitelezhető.

Vendég (2): Tehát, ha valaki úgy érzi, hogy elsöprő szükséglete van, ne próbálja visszatartani magát addig a pontig, amíg fájdalmat kezd érezni, hanem énekeljen vagy tegyen valamit, ami felemeli őt. És fokozatosan...

Prabhupāda: Igen, igen, igen. Először is... tegyük fel, hogy egy férfi túlságosan szexuálisan függő. Ha azt hallja, hogy "Ez akadályozza a lelki fejlődésemet", ha ezt ismételten hallja, akkor a gyengeségére gondol, hogy "Ezt nem kellett volna megtenni, de olyan gyenge vagyok." Így ezzel a tudással fejlődhet. Érted? Legalább annyit kell tudnia, hogy "Ez nem tesz jót a lelki fejlődésemnek". Akkor... akkor Kṛṣṇa, vagy Isten segíteni fog neki. Van egy közmondás: "Segíts magadon, Isten is megsegít." Igen. Isten segítsége meg fog érkezni.

Szóval, szó sincs kétségbeesésről. Bárki elkezdheti, és a kezdet egyszerűen a Hare Kṛṣṇa éneklése. Minden tanítványunk ugyanúgy rabja volt az ilyen dolgoknak, de ezt a folyamatot követve, most ők is szabadok. Ez nem lehetetlen. Nincs olyan program, amit lehetetlen lenne végrehajtani. Nem. Gyakorlatilag ez a program a legegyszerűbb és legkönnyebb folyamat, és bárki, bármilyen élethelyzetben elsajátíthatja. Ez a folyamat szépsége.

Vendég (5): És ezzel szemben a yoga...?

Prabhupāda: Ó, az nem lehetséges a számunkra. Mivel a yogagyakorlás, ha valóban a yoga tökéletességére törekszel, az ebben a korban nem valósítható meg. Ha megelégszel pusztán valamilyen ülő testtartással és a díjak megfizetésével, az a te dolgod; megteheted. De ez soha nem fog eljuttatni a tökéletességhez, mert teljességében képtelen vagy betartani a yogarendszer összes szabályát és előírását. Ez nem lehetséges. Ezt már sok helyen leírtam... igen.

Szóval, a yogarendszer nagyon nehéz ebben a korban. Viszont, ha úgy gondolod, hogy a yoga töredék részének egy századával vagy egy százalékban való gyakorlásával... az nem teszi lehetővé a tökéletesség elérését. A tökéletesség azt jelenti, hogy amikor valaki tökéletes a yogagyakorlásban, úgy saját akarata szerint hal meg. Az anyagi törvények nem hatnak rá.

Gyakorolni fogja a belső levegő olyan módon történő irányítását, hogy amikor csak jónak látja, „Most elhagyom a testemet erre és erre a bolygóra költözve. Erre és erre a bolygóra megyek”, a yogarendszer segíteni fog neki ebben – ha tökéletes. De vajon ki az, aki ilyen tökéletes ember a yogarendszerben? Ez nem lehetséges.

Vendég (2): De voltak yogik Indiában, akik elérték ezt a…

Prabhupāda: Igen, igen, igen. De ők nem jönnek a nyilvánosság elé.

Vendég (2): De nagyon kevesen vannak…

Prabhupāda: Mivel a yogarendszer lényege, hogy egy félreeső helyen, egyedül kell gyakorolni. Ez nem egy pénzkereseti lehetőség, hogy yogaórákat kell adnunk és gyakorolnunk azt. Nem. Ez... az első alapelv az, hogy egyedül kell lenned, egy félreeső helyen, egy szent helyen. Látod, hogy ezek vannak megadva a mérvadó yoga śāstrákban. Szóval, azok, akik valóban elérik a tökéletességet, nem jönnek. Nem jelennek meg az emberi társadalomban.

Vendég (2): Mit a ... mit tudsz Paramahaṁsa Yogānanda-ról? Hallottál már Paramahaṁsáról...?

Prabhupāda: Igen, hallottam róla. De azt mondom, az igazi yogīk nem jönnek a nyilvánosságba. Mert az kudarcot fog vallani. Világosan kimondják, hogy egy félreeső helyen, egyedül kell élnie. Akkor lehetséges elérni a yogagyakorlás tökéletességét.

Vendég (2): Más szóval, nincs semmilyen nyilvános szolgálata.

Prabhupāda: Nincs. Ez nem olyan. Egyedül kell lennie, egy félreeső, szent helyen, és a folyamat az, hogy üljön...

(félre) Köszönöm szépen.

Így kellene ülnöd, így kellene enned, így kellene aludnod. Nagyon sokan vannak... akik, akik feladták... a történelem sok ilyen yogīt ismer. Mint amilyen Viśvāmitra. Ő egy nagy király volt. Mindent feladott a yoga gyakorlásáért. Miért? Ő király volt. Tudott yogázni.

Nos, ezt a yogagyakorlatot ajánlották Arjunának. Azt mondta: "Ó, ez a számomra nem lehetséges." Szóval, nem lehetséges... még ötezer évvel ezelőtt is, egy olyan ember, mint Arjuna, visszautasította: "Ó, ez a számomra nem lehetséges." Hogyan csinálhatná ezt egy átlagos ember, aki még az érzékek és más dolgok irányítását sem gyakorolta? Nem. Ez nem lehetséges. A yogagyakorlatot az önmegvalósítás mérvadó módjaként fogadják el. Akkor van rendbjén a dolog, ha száz százalékben helyesen hajtják végre. Azaz...

Vendég (2): Elnézést...

Prabhupāda: Száz százalékban helyesen van végrehajtva. Igen. De ez ebben a korban nem lehetséges. Senki sem tudja ezt megtenni.

Vendég (1): Énekelhető a Bhagavad-gītā?

Prabhupāda: Bhagavad-gītā? Igen.

Vendég (4): Ez a fény dala?

Prabhupāda: Igen.

(szünet) Jól van. Most pedig következzen a saṅkīrtana. Énekeljük a Hare Kṛṣṇát.

Jāhnavā:... (homályos)

Prabhupāda: Śrī-kṛṣṇa-caitanya prabhu nityānanda. Ó, igen. Énekeljünk.

(kīrtana) (prema-dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják)

(félre) Osszátok a prasādát.

Az egész folyamat lényege, hogy az élet legmagasabb szintű tökéletességére törekszünk. Ha jár is kevés kellemetlenséggel a szabályok és előírások betartása, akkor is el kell fogadnunk, mert a cél nagyon magasztos.

Vendég (4): Az egyik nagy gondolat az, hogy "Minden élet isteni, és isteni együttérzéssel kell lenni minden élet iránt."

Prabhupāda: Hogyan?

Vendég (4): Az egyik ilyen nagy gondolat az, hogy minden élet isteni, és ezért isteni együttérzéssel kell rendelkeznünk minden létforma iránt.

Prabhupāda: Először is, tudnod kell, mit jelent az isteni élet, akkor lesz...

Vendég (4): Ó. De amikor felfedezzük az isteni eredetet...

Prabhupāda: Ha nem tudod, mi az isteni élet, akkor hogyan tudod mindenkinek átadni az isteni életet? Először is meg kell értened, mi az isteni élet.

Vendég (4): Az az élet, amely isteni eredetű, és ezért...

Prabhupāda: De mit értesz isteni alatt?

Vendég (4): Egy teremtőt. Egy Isteni teremtőt. És ezért, mivel mi is a része vagyunk, Isten teremtett minket, ezért rendelkeznünk kell isteni együttérzéssel.

Prabhupāda: Rendkívül sok teremtés van, de melyik teremtést kell elfogadnod? Isten számtalan dolog megteremtője.

Vendég (4): Nos, minket is Ő teremtett.

Prabhupāda: Rendben van. Ő a teremtő, de mindennek Ő a teremtője. Viszont miért osztasz fel mindent "rosszra" és "jóra"? Nos, miért teszel különbséget aközött, hogy "ez jó" és "rossz"? Ha mindent Isten teremtett is, az nem jelenti azt, hogy minden isteni. Követed? Igen. Meg kell tanulnod, mi az isteni. Nem azért, mert Isten... Isten a teremtője mindennek.

Vendég (4): De isteni szeretettel kell rendelkeznünk az élet iránt...

Prabhupāda: Ezért kérdezem, mi az isteni szeretet?

Vendég (4): Mi az isteni szeretet?

Prabhupāda: Igen.

Vendég (4): Az együttérzés.

Prabhupāda: Ezt kell tudnunk. Anélkül, hogy tudnánk, hogyan váljunk együttérzővé... mondok egy gyakorlati példát is. Ez egy személyes tapasztalatom. Egy fiú tífuszban szenvedett, és megkérte az öccsét: "Kérlek, adj nekem néhány kekszet." Megtiltották neki, hogy kekszet egyen, mivel fertőzése volt ...

És arra gondolt: "Ó, a testvérem kekszhiányban szenved", ezért adott neki néhány kekszet. Az anya, amikor megtudta, hogy ez a kisfiú adott a beteg fiúnak kekszet, elkezdte püfölni, mint senki mást.

Ezért a fiú arra gondolt: "Isteni szolgálatot teszek a szenvedő testvéremnek." Ám az eredménye az lett, hogy az anya megverte. Ezért kell tudni, mi képezi a szolgálatot; máskülönben szenvedni fog. Anélkül, hogy tudnánk, mi az isteni szolgálat, nem lehetünk istenien együttérzőek. Először is az embernek a saját életét kell istenivé tennie; ezt követően tud isteni együttérzést felmutatni.

Vendég (4): Nem egyszerű dolog-e szeretni az életet?

Prabhupāda: A helyzet ugyanaz.. Ha nem tudod, hogyan kell szeretni, akkor a szereteted rossz eredményt szülhet. Akárcsak az elhangzott példában. A fiú, a fiatalabb fiú, úgy gondolta, hogy „szeretem a bátyámat”, és adott neki néhány kekszet, amit az orvos megtiltott. És amint az anya meghallotta, hogy adott neki kekszet, elkezdte püfölni őt, mint senki mást.

Büntetés. Azt gondolta: „Ez nagyon jó szolgálat. Szüksége van rá… kekszre van szüksége. Szóval, majd én adok neki, lopok a boltból. Anya nem fogja megtudni. Tehát, nagyon jó szolgálatot teszek.” De az eredménye verés volt. Hasonlóképpen, gondolhatjuk valamiről, hogy isteni, de lesz, aki megítéli, hogy vajon ez isteni-e vagy nem?

Ezért meg kell tanulnod, hogyan szolgálj istenien; akkor majd szolgálhatsz. Tudás nélkül nem leszel rá képes. Ez katasztrofális lesz. Mindenhez szakértői tudás kell; különben katasztrofális lesz.

Vendég (4): De nem az-e az általános elképzelés…?

Prabhupāda: Az általános elképzelés nagyon jó, viszont, aki isteni szolgálatot akar nyújtani, annak tudnia kell, mi az isteni szolgálat, és hogyan válhat istenivé. Az Úr Caitanya azt mondja: āpani ācari prabhu jīvera śikhāya. (Az Úr a gyakorlat által tanítja a jīvákat.) Először is meg kell mutatnia, hogy isteni, akkor szolgálhat istenien másokat. „Orvos, gyógyítsd meg magad.” Ha egy orvos beteg, a beteg nem szeret járni hozzá: „Nos, ő maga is beteg.”

Szóval, az isteni szeretet nagyon jó, de meg kell érteni, mi az isteni szeretet. Nem szabad félreérteni, mi az isteni szeretet. Akárcsak az anyagi világban, ahol a vágyat szeretetként fogadják el. Egy fiú szeret egy lányt, egy lány szeret... viszont ez vágy. Ez nem szeretet. Viszont a szeretet leple alatt történik. A fiú élvezni akarja a lányt, a lány élvezni akarja a fiút, és ez a szeretet címszava alatt történik.

A szeretet nem ilyen. A szeretet jelentése: „Akár élvezlek, akár nem, szeretlek.” Ez a szeretet. Ahogy Cowper mondta: „Anglia, minden hibáddal együtt szeretlek.” Ez a szeretet. Viszonzás nincs. Akárcsak Rādhārāṇī szerelme Kṛṣṇa iránt. Nem vár viszonzást. Érted? Kṛṣṇa elhagyta Vṛndāvanát, Rādhārāṇī, és az egész élete csak a Kṛṣṇa utáni sírással telt. Kṛṣṇa soha nem tért vissza. De ők mégis szerették Kṛṣṇát. Ez a szerelem. Ezt a szeretetet mutatja ki Caitanya Mahāprabhu: „Hol van Kṛṣṇa? Hol van Kṛṣṇa?” Ez Rādhārāṇī elkülönülése, szeretet az elkülönülésben. Tehát, a szeretet azt jelent, viszonzás nélküli, érzékkielégítés nélküli, megfontolás nélküli. Ez a szeretet. Āśliṣya. Ez Caitanya Mahāprabhu... Āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām marma-hatāṁ karotu vā adarśanā (CC Antya 20.47).

A szerető azt mondja a szeretettnek: „Akár szeretettel ölelsz át, akár megrugdosol, akár a lábaddal tiporsz. És összetörheted a szívemet anélkül, hogy találkoznál velem, megtehetsz bármit, amit akarsz. Akkor is szeretlek Téged.” Ez a szeretet. Csak Kṛṣṇa szeretete lehetséges. Anyagi vonatkozásban ez nem lehetséges. Itt az úgynevezett szeretet azt jelenti, hogy az ember valamilyen viszonzást akar az érzékkielégítés érdekében. Szóval, itt az úgynevezett szeretet az kéjvágy. A szeretet nevében kerül piacra. Nincs szeretet.

Vendég (4): Ez Kṛṣṇa ezen a festményen? Itt. Nem, nem, a következőn.

Prabhupāda: Ő Kṛṣṇa. Igen. Szereti a borjút.

Vendég (4): Ez egy borjú?

Prabhupāda: Igen. A borjú csak úgy odament Kṛṣṇához, és Ő átöleli: "Igen, gyere." Te... csak figyeld. A borjúnak semmi műveltsége, tudása sincs... (szünet) (vége)